Tegyünk egy gondolatkísérletet! Tegyünk úgy, mintha nem csak annyi látszódna az ügyből, hogy egy 110 kilós barom kezet emelt egy lányra. Amiért a barátja történetesen nem fehér bőrű.
Nézzük úgy, mintha nem lennének a plakátok sem.
Nekiindul a haverjaival a fickó szombat este. Bv-sként álló nap gyilkosok, idegbetegek, erőszaktevők között nem könnyű.
De most kieresztheti a gőzt, másnap nincs szolgálat. A bandában ő a jani, a nagyhangú bennfentes, aki közelről látta ezt vagy azt a gyilkost. Ezzel ilyenkor el is dicsekszik.
Már tele a tank, amikor jön egy társaság. Messziről csak annyi látszik belőlük, hogy fiatalok, szépek, törékenyek. Hogy nem olyanok, mint ő. Tyű, az a lány... de helyes. De várjál! Egy négerrel, érted, egy Négerrel van!
Márpedig meg kell védeni a magyarok tisztaságát. A hazafi nem is nézi, merre lendül a keze. Ő most kiadja. A fickó amúgy biztos példásan dolgozik. De évek óta nincs senkije. Évek óta elege van. Lát egy csinos lányt a jókedvű párjával, és eszébe jut: milyen messze van ő ettől.
Akkor nem tudott megállni, most viszont szégyellni nem tudja magát. De hamarosan úgyis a saját bőrén érzi, milyen megbélyegzettnek lenni. Azon a tiszta fehér bőrén.
