Tizenöt éves tini voltam, amikor először találkoztam Kalamár Tamással. Akkor még megszeppent kislányként ültem vele szemben a szerződéskötéskor, és csodáltam határozottságát.
Talán fel sem tudtam fogni, milyen ajtókat nyitott meg elôttem azzal, hogy szerződtetett a sorozat Harmathy Emmájának. Tamás volt az első főnököm, de számomra nem csak a producer volt, hanem az az ember, akire minden körülmények között számíthattam.
De persze erre is csak később döbbentem rá. Akkor, amikor távoztam a produkcióból. Azokban a nehéz időkben sem engedte el a kezemet, pótapaként segített nekem, hogy tizenkilenc éves kisfelnőttként könnyebben megtaláljam a helyem a nagyvilágban. Nagyon sokat köszönhetek neki, amiért sosem lehetek elég hálás, még most sem, a Bors szerkesztőségében ülve.
És pontosan ezen tulajdonságai miatt hangoztatja mindenki, aki egykor részese lehetett a Barátok köztnek, hogy ez nem egy munkahely, hanem egy nagy család. Tamás pedig eddig is és ezután is a családfő szerepét tölti majd be mindannyiunk szívében, függetlenül attól, hogy távozik a pozíciójából.
