A barátainkat megválogathatjuk, a rokonainkat nem – tartja a mondás, ami jellemzően akkor jut eszünkbe, ha a szüleink vagy a testvéreink valami számunkra égbekiáltó hülyeséget csinálnak.
Bács Ferencnek az volt a „bűne”, hogy egy nála jóval fiatalabb nőbe szeretett bele, ezért nem áll szóba vele a saját lánya. Talán érthető a nő reakciója, biztosan bántja, hogy a szülei elszakadtak egymástól, de azt mégiscsak túlzásnak tartom, hogy emiatt tíz éve nem beszélnek egymással.
Én több mint húsz éve élek kétszáz kilométer távolságra a szüleimtől és a testvéreimtől. Amikor velük laktam, természetes volt a jelenlétük, a szüleim támogatása, vagy kritikája, a testvéreim szeretete, vagy az idegesítő szokásaik..., de, csak amikor elköltöztem, akkor értettem meg igazán, hogy mit jelent számomra a hozzájuk való kötődés.
A család a legfontosabb érzelmi kapcsolat az életünkben. Vigyáznunk kell erre a kötelékre, amíg csak lehet, mert egyszer sajnos eljön az idő, amikor már nem lesznek. És akkor tényleg egyedül maradunk a világban. Nincs az a probléma, amit ne lehetne szeretettel gyógyítani.
