Imádom ezeket a numerológusokat. Még akkor is, ha hasonlít a nevük az urulógusra, akiket viszont annyira nem kedvelek.
Numerológushoz járni jó. Én ugyanis még nem találkoztam olyan emberrel, aki zokogva jött ki tőlük, mert közölték vele, valójában egy emberi roncs, a párkapcsolata egy posvány, ráadásul a Merkúr állásából kiolvasható, hogy a férje hetente kétszer megcsalja a Logodi utcában.
Még mielőtt egyből megtalálna egy-két számmisztikus, hogy mit írok én itt összevissza, gyorsan közlöm, egyszer engem is kielemzett egy. Ráadásul az egyik legismertebb. Azt mondta, Endre, a számok nem hazudnak, a szerelmi élete tökéletes, a bolygók úgy állnak, mint soha, ez a kapcsolat hosszú távon gyümölcsöző. Én bölcsen hallgattam, bólogattam, belül még mosolyogtam is, hiszen tudtam, két héten belül már nem leszünk együtt, mert a kapcsolat rövid távon sem volt gyümölcsöző…
A legújabb dili, hogy a házszámunk is befolyásolja az életünket. És itt megint kiderült, a numerológus rendes ember. Olyan, mint a békebeli céllövöldés, aki annak is ad valami apró ajándékot, aki a bódé tetejét lőtte szitává. Mert hogy egyetlen negatívumot sem csatoltak a számokhoz. Nálam például kiderült, a 12-es házszám pompás, a tanulást és kommunikációt szimbolizálja. Ezzel könnyű azonosulni, hát még azzal, hogy jó, ha ide gyakran hívunk barátokat… Ki tudna ebbe belekötni?
A numerológusoknál amúgy csak azt a cigány asszonyt kedveltem jobban, aki egy sárga távolsági buszon jósolt nekem tenyérből vagy húsz éve. Adtam neki egy ötvenest, erre nagy komolyan közölte: úrfi, maga 70 évig fog élni! Mivel keveselltem magamban, adtam még egyet. Jött is a gyors válasz: most látom csak, maga örökké fog élni!
