Szívet facsaró érzés, amikor már nem szeretsz, vagy téged nem szeretnek, és úgy döntötök, hogy ti ketten többé nem vagytok „mi”, mindössze két idegen ember. Elválni mindig fájdalmas, mindegy, hogy ki döntött a lezárásról... a lényeg ugyanaz: valami visszavonhatatlanul véget ért.
A válás legrosszabb formája a csúnya szakítás. Láttam egymás nyakának esni egykori szeretőket, mocskot és szennyet kiabálni egymásra azoktól, akik egykor piedesztálra emelték a másikat, láttam értelmes embert úgy viselkedni, mint egy megvadult állat, és láttam rettegő embert, aki pár nappal korábban még arról beszélt, hogy a szerelme a világ legkedvesebb lénye, most meg elbújt előle, nehogy rátörje a ház ajtaját.
Szerintem aki a szakításkor így viselkedik, az már a korábbiakban is kimutathatta a foga fehérjét, de talán senki sem értékelte a lehetséges veszélyt.
Demcsák Zsuzsának is kijutott a rosszból, a hírek szerint a férje már a házasságuk utolsó hónapjaiban erőszakoskodott vele, terrorizálta, és sajnos meg is ütötte – mire megindították a válópert, a műsorvezetőnő egy rémálom kellős közepén találta magát. Csütörtök délben Zsuzsa közzétett egy képet a Facebook-oldalán. A kezét összefonja, ahogy azt imádság közben szoktuk, az égre néz és azt mondja: „Lezárult. Öröm és gyász. Vége...” Vagyis elvált.
Nehéz mit mondani egy ilyen helyzetben. Együtt kell-e örülni a műsorvezetővel, vagy inkább sajnálni azért, amiért neki sem sikerült?
Sokan kérdezik ilyenkor, hol rontották el. Szerintem mindjárt az elején. Az első konfliktus tisztán megmutatja, milyen emberrel van dolgunk. Aki ilyenkor nem úgy viselkedik, ahogy szeretnénk, azt az embert el kell hagyni, amíg lehet.
Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják.
