Kelemen Anna ezúttal biztos lóra tett, amikor ismert emberekkel elhált éjszakáiról mesél. Annak idején Havas tanár úrral közös ülések (szigorúan külön írva!) során készült könyvük állítólag nem aratott akkora sikert, mint amit vártak tőle, de akkor még kezelhetetlen drogos volt (saját bevallása szerint), most pedig egy reality főszereplője.
Híres kurtizánok mindig is voltak. Abban különböztek az ócska lotyóktól, hogy volt eszük, volt bennük tartás, és jó drágán adták magukat. Az ókori Athénban még senki nem ütközött meg azon, hogy egy államférfi vagy olimpikon hetérát tart ki – mi több, dicsekedtek vele –, igaz, a hetéra sem pusztán szexuális szolgáltató volt, hanem éles eszű szerető, aki járatos volt a művészetekben, a politikában, sőt a tudományokban.
Ahogy az Édes életet elnézem, a mi Annánknak van még hová fejlődnie, de az biztos, hogy megvan a magához való esze, és érdekessé tudja tenni magát. Bármilyen egyszerű léleknek tűnik is, van intelligenciája és egyénisége, különben nem tartana itt. És dicséretes, hogy ki tudott keveredni a kábítószerek hálójából.
Most talán egy másféle sikerbe is belekóstol. Bár a könyvírás soha nem fog olyan jól fizetni, mint a pásztorórák – kiszámolta már valaha egy író az órabérét? –, nem csak a pénz számít. Egy ország találgatja majd, kik a könyvének a szereplői. De az is elég, ha ők magukra ismernek. Mert lehet, hogy azt gondolják: megvolt nekem Kelemen Anna, mi ebben a szégyen? De, ha nem szégyellik, miért titkolják?
Nem az a szégyen, hogy Annával háltak. Hanem, hogy pénzért vettek szerelmet, megalázva a nőt, akinek fizettek, és egy másikat, aki a kedvesüknek hiszi magát. Megalázva önmagukat is. Ha ez tudatosodik bennük, érdemes volt Annácskának könyvet írnia.
