Nem, nem soha – mondogattam, amikor kislányom előállt legújabb ötletével: képzeld, apu, a szomszédos diszkontban plüss zöldségfigurákat lehet szerezni!
Júniustól szeptemberig szorgalmasan vásárolunk, gyűjtjük a matricákat. És akkor megkapom az álmom, Brokk Olit! Védekezésképp előadtam: édesanya most dobta ki, pardon, adta át a Mikulásnak két zsák plüssfigurádat, a te egyetértéseddel. Minek újabb?
Július közepén jött a szomorú hír: elfogytak a figurák az egész országban. Ezt a csapást! Már kicsit bántam a szigort. Mentőötletként bedobtam hát, hogy a benzinkúton is lehet matricát gyűjteni, menő hátizsákot adnak. Boldog volt! Hát még én, amikor az utolsó tankolásnál ott toporgott mellettem: ugye, apa, belefér még 40 liter, és megvan a zsák? Belefért. Igaz, további háromezer forintot elkért a kutaslány.
Eltelt pár nap, újabb hír jött: augusztus 22-én megjönnek az utángyártott Brokk Olik. Mondja is a lelkem az édesanyjának a pénztárnál: már csak 19 ezer forintért kellene ma és holnap vásárolnod, és Oli barátja, Kar Ottó is meglesz! Erre már a nejem is felszisszent, de bekövetkezett a csoda: az előttünk vásárló hölgy átnyújtott vagy tíz matricát, mondván, ő nem gyűjti. A bélyegek végül nem gyűltek össze, de további 1500 forint pluszért Brokk Oli mellett Kar Ottó is a családom tagja lett.
A szülők nagy része – hozzám hasonlóan– nem tud ellenállni gyermekének. Ha akarja, ha nem, a pénzét odaviszi, ahol matricát adnak. Ki van ez találva. De azért ne legyenek szigorúak, kedves anyukák, apukák, önöket ugyanígy verik át a hotelkuponokkal. Százezer helyett csak 48 ezer forint, igaz, nincs benne az ebéd és a vacsora, a két gyerek szállása és a hotelhoz vezető 250 kilométer.
Akkor inkább jöjjön 1500-ért Brokk Oli!
