Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Nem áll ott senki az egyet nem értők közül, hogy tiltakozzon, nem áll ott senki, aki tudja, hogy ha ma ezekkel a szerencsétlenekkel ezt meg lehet tenni, akkor holnap másokkal, velünk is meg lehet tenni, és bárkivel bármit meg lehet tenni.

Sajnálkozás van: na, mit szól szomszédasszony, mit meg nem tesznek ezek! – tiltakozásnak nyoma sincsen! Így joggal hiheti a mocskos munkát elrendelő hatalom, hogy vele ért egyet a többség. Meg persze az is van, hogy úgy kell nekik, miért nem fizetik a lakbért, meg most legalább rend lesz és biztonság, és nem veszi észre a szűk agyú rettegő, hogy ha ma feláldozza a biztonságáért a szabadságot, az holnap őt sújtja a legjobban. El tetszett felejteni, hogy Horthy és Kádár is azt mondta, hogy a rendes embernek nem kell félni a rendőrtől, mert az csak a bűnözőt vágja pofán, gyűjti be a nemzeti ünnep előtt, motozza meg az utcán stb? Aztán meg nem győzünk táblát avatni meg koszorúzni, az agyonvert, agyonlőtt, becsukott rendes emberek emlékére.

Így bátran üzenhet hadat Orbán a liberális demokráciának – ez csak azt jelenti, hogy az állam számára a legfontosabb az egyén szabadságának védelme – mert tudja, hogy hőbörgés lesz, valódi tiltakozás nem. Sőt, a többség vele együtt bőg addig, míg rá nem jön, hogy nagy a baj, mert elveszik a szabadságát, de ekkor már késő lesz.

Sokan várják, hogy be­avatkozzon végre az unió, Obama vagy bárki, aki a francba elküldhetné a megvadult felcsúti prófétát, de miért avatkoznának be, ha azt látják, hogy nekünk ez jó. Ha mi nem tiltakozunk, mihez várunk segítséget?