Eltűntek a boltokból a biztonsági őrök! Nincsenek csilingelő riasztókapuk sem, sőt a személyzet is hiányzik. Önkiszolgáló pénztárakat látni csak egymás mellett.
A vásárlás után mindenki annak rendje és módja szerint kifizeti a kosarába pakolt holmit, majd hazamegy. Csalás? Lopás? Ugyan, kérem! Még a feltételezés is sértő.
Valami hasonló idealista álomkép keríthette hatalmába azt a vállalkozót, aki Budapesten egy becsületkasszás palacsintázót nyitott. Kiss István azt mondja, egyelőre jók a tapasztalatai. Meglehet, ő a kevés kivételhez tartozik. Ami, mint tudjuk, erősíti a szabályt. Manapság, legalábbis Magyarországon, a svindliség, a lehúzás, az átvágás a módi. Hol van már az erkölcs, a becsület, a tisztesség!
Volt szerencsém hosszabban szót váltani egy hazai milliárdossal. Birtoka van a Balaton partján, rajta medence, teniszpálya, jakuzzi, s persze pazar villa. Egy autón sem az árcédulát nézi, bármit megvehet. Amikor a meggazdagodás titkos receptjéről próbáltam faggatni, valami olyasmit válaszolt: szerencséje volt, de a jó üzlethez becsület is kell, és az, hogy mindig korrekten számoljon el az üzletfelekkel. A bizalom hosszú távon megtérül, tette hozzá saját tapasztalatai alapján.
A kulcsszó a hosszú távon. Nálunk senki – tisztelet a kivételnek – nem gondolkodik hosszú távon. Most, azonnal, minél többet. Becsület? Az meg mi?
Kinézek az ablakon. Most keltem, de az ajtó előtt már ott gőzölög a frissen sütött zsömle. A szomszéd portája előtt egy kosárban ropogós cseresznye. A kikészített dobozba cserébe bedobom értük a pénzt. Ami öt perc, sőt fél nap múlva is ott van. Most keltem. Szépeket álmodtam.
Feküdjek vissza?
