A Magyar Szocialista Párt megint akkora pofont kapott a vasárnapi EP-választáson, hogy a tagság füle még mindig csöng, és közben lángol az arcokon a szégyenpír. 10,92 százalék. Ez az eredményük.
Pár éve még az MSZP tiltakozott a legjobban a középpárt elnevezés ellen, mondván, ők igenis nagy párt, most pedig pár éve alakult kis pártokkal vívhatnak ádáz harcot, melyiküknek van több szavazója.
Megérdemelt ez a maflás. Egy koncepció és vízió nélküli párt szánalmas vergődését láthattuk. Amikor Mesterházy Attila átvette a párt vezetését, félrerakta az öregeket, és feltöltötte a pártvezetést saját embereivel. Még az ipari kamerákba is jól belenyilatkozta minden alkalommal, hogy ez már egy megújult MSZP, ők már nem komcsik, hanem modern, fiatalos baloldali párt.
Peregtek az évek, de karakter- és stílusjegyek nyomát sem lehetett észrevenni rajtuk. Nyilvánvalóvá vált: a bölények (Szekeres–Lendvai–Kovács) helyett hiába viszik fiatalok a prímet. Mert többségük alkalmatlan, szerencselovag vagy egyszerűen korrupt. Az elmúlt két hónapban pedig az is kiderült: nevetségesek („megnyerjük a választást”), bunkók és logikátlanok (nem gratulálnak a Fidesznek, de másfél hónappal később igen), valamint ostobák is (Mesterházy áprilisban nem mond le, de most felajánlja).
És nyújtják mindezt a teljesítményt egy olyan közegben, ahol egy meglehetősen gőgös és kivagyi kormány erőpolitizálásának tanúja az ország, magyarán lehetne halászni a csalódott választópolgárok milliói között.
Jönnek az önkormányzati választások, amelyeket a szocik már most elbuktak. Ha ugyanis Horváth Csabából ezután főpolgármester-jelöltet csinálnak, talán még Simon Gábor is szétrúgja mérgében a házi őrizetbe rendelt mozgóurnát. Azt már az ő gyomra se venné be.
