Egyezmények, jogszabályok és egy félelemben élő édesanya. Egy fiatal nő, aki azonnal elveszítheti a kislányát, ha leviszi a játszótérre, és egy rendőr meglátja.
Nkuya Sonia helyzetébe belegondolni is szörnyű. Bujkálva kell élnie, pedig lehet, Angliában számára kedvező döntés születne, és az ottani bíróság úgy határozna, hogy a kicsi helye az édesanyja mellett van. De neki nincs pénze egy ottani eljárás elindításához. Így nagy valószínűséggel jó ideig úgy kell élnie, mint egy bűnözőnek.
Valóban nincs más megoldás? Talán, ha az apa elállna a követeléstől, és hajlandó lenne a békés megoldásra. Hiszen Sonián semmi nem múlik. Ő felajánlotta: költözzön haza, osszák meg a gyerek felügyeletét. Ő örülne a legjobban, ha Annabellának nem kellene nélkülöznie a papáját. Sőt, a Megasztárból megismert lány abba is beleegyezik, ha a férfi mégsem akar újra Magyarországon élni, akkor viheti el két-három hétre Angliába a kislányt, amikor csak akarja.
Ő úgy gondolkodik, mint egy igazi anya, és ehhez az is hozzátartozik, hogy egy anya az élete árán is ragaszkodik a gyerekéhez, mint ahogy egy apa is. De egy igazi apa azt is tudja, hogy egy kétéves gyerek legjobb helye az édesanyja mellett van.
Szerintem Sonia volt párjában nem az apa dominált, amikor azért fordult a bírósághoz, hogy adják ki a gyermekét. Ezt a pert egy sértett, elhagyott férfi indította, aki számára sokkal fontosabb a bosszú, az elégtétel, amit a tőle elmenekülő nőn vehet, mint kislánya érzelmi biztonsága. Eddig úgy tűnik, hogy el is érte célját. Sonia retteg, és fogalma sincs arról, hogy rémálommá vált története milyen véget ér. Kívánom neki, hogy volt párjában a sértett férfit mielőbb elnyomja az igazi apa.
