Vélemény – pro és kontra

Szívszorító

A szerelem igenis vak. És általában akkor jön, amikor a legkevésbé számítanánk rá. Még egy tipikus tulajdonsága, hogy akkor is csináljuk, ha fáj, pontosan addig, amíg bele nem pusztulunk. Nem akarom felmenteni Péter Szabó Szilvit, nős emberrel kezdeni valóban nem szép dolog, de ha az érzelmek meglódulnak, nehéz nekik megálljt parancsolni.

S azt sem szabad elfelejteni, hogy Szilvi bármennyire is csábítgathatta volna Lacit, ha a férfi nem enged a csábításnak, valószínűleg az egészből nem lesz más, mint puszta fellángolás, amit a viszonzás hiányában mindkét fél gyorsan kihever. A szerelemhez és egy család szétdúlásához két ember kell, s Szilvi ugyanúgy megszenvedte azt a kapcsolatot, mint az elhagyott feleség.

Megbánta?

Nős férfi szeretőjének lenni nem lehet egyszerű. Titokban, lopva találkozni a hölgynek a kedvesével, tudni, hogy neki mindig csak a másodhegedűs szerepe jut. Reménykedni, hogy mindez megváltozik. Persze a végén a feleség „nyer”: vagy félelemből vagy megszokásból vagy azért, mert a pasi már eleve futó kalandnak szánta csak az egészet.

Egyedül maradni, saját magát hibáztatni, belátni, hogy az eltelt idő csupán illúzió volt. Ez akkor sem lehet könnyű, ha az ember nem országosan ismert énekesnő, ha a dalai nem szólnak a rádióból, ha a magánéletén nem csámcsognak a lapok. Ha nem megy tönkre a zenekara, ha nem kell emiatt külföldre menni, elbújni mindenki elől. Ott legbelül akkor is megbánja bárki ilyen helyzetben, ha fél is bevallani ezt – nemcsak a nyilvánosság, de talán saját maga előtt is.