Hét év után újra rátalált a szerelem – hirdették az újságok szalagcímei, amikor kiderült, hogy Tóth Verának végre sikerült révbe érnie, és megtalálta párját. Hosszú szingliség után az énekesnő életébe belépett Ádám. De vajon mi egy boldog párkapcsolat titka? A szerelem egyszer csak ránk talál vagy a boldogságot nekünk kell megteremteni?
Úgy vélem, valahol mindkettő egyformán igaz. Mindannyian egy sajátos világban élünk, melybe csak kevés embernek engedünk betekintést. Olyan személyeknek, akiknek bizalmat szavazunk, hiszünk őszinteségükben, minden örömünket és bánatunkat meg akarjuk velük osztani.
Nem számít a kor, nem számít a múlt, nem számít, hogy mások mit gondolnak róla. Mindent elsöprő, végtelen érzelem ez, mely rózsaszín ködbe burkol és apró felhőként követ – reményeink szerint – életünk végéig. Ez a felhő olykor könnyzáporokat és viharokat hoz, majd váratlanul elapad a könny forrása, jön a napfény, és csillogóvá varázsolja napjainkat, hogy később ismét beboruljon az égbolt.
De vajon meddig tarthat egy olyan rózsaszín köd, amelyet valaki folyamatosan el akar oszlatni? A válasz igazán egyszerű: addig, amíg a felek egyformán hisznek a másikban, és biztosak saját és egymás iránt érzett feltétlen szeretetükben, szerelmükben. Ezek az alapjai annak a felhőtlen boldogságnak, amelynek reményében örök hűséget fogadnak egymásnak az ifjú párok.
Vera és Ádám esetében egybekelésről ugyan még nincs szó, de kívánom, hogy feledve a múltat, nem törődve a külvilággal, kitartsanak egymás mellett. Hiszen egy őszinte kapcsolatot még a rosszindulatú intrikák, névtelenségbe burkolózó ismerősök sem tudnak megrendíteni. Aki igazán szerelmes, az mindig a napos oldalon jár.
