Hogy miért szeretem a sokak által komcsi csökevényként lenézett nőnapot? Egyfelől azért, mert szeretem a virágokat (vagyis rossz ember nem lehetek…), másrészt virágot ajándékozni jó dolog.
De ennél sokkal fontosabb, hogy ez a nap a legtöbb férfinak egy szembenézés saját bunkóságával. Ugyanis azok – és a többség ilyen –, akik ilyenkor, de csak ilyenkor állnak oda feleségük, kedvesük, kolléganőjük elé a virággal, s csak ilyenkor viselkednek úgy a nőkkel, ahogy megérdemlik, azok képmutató alakok. Ennél már őszintébbek, akik ilyenkor is lehúzzák a sörüket, böffentenek egyet, s veszekszenek az asszonnyal, mert meló után nem állt még neki főzni is. Uraim, nézzünk néha tükörbe! Nem szép a kép…