Egykoron repülő sárkánygyík lehettem, hiszen gyakran álmodtam, hogy képes vagyok lebegni, és csak akkor érek földet, amikor én akarom.
A környezetre nem emlékszem, de hát a férfiak álmai nem térnek ki a részletekre. Bár a háború után születtem, gyerekkoromban többször kísértett egy rémes rohanás. Zuhanó atombomba elől menekülök, hogy megússzam a pusztulást. Mielőtt a tűzgömb elért volna, mindig felébredtem.
Persze voltak ennél jobb visszatérő álmaim is. Például a szavakkal le nem írható szeretetáradat egy gyönyörű nőtől. Sajnos ébredés után a részletek itt is elvesztek, csak az maradt meg, hogy nagyon jó volt vele. Soha nem jöttem rá, ki volt és melyik életemben. Kár.
Kontra: érzelmekkel üzennek
Én jobban szeretek ébren álmodni. A tudatos fantáziában, ha mégoly dús, benne van a lehetőség, hogy egyszer valóra válik. És ki a fene álmodozik szörnyűségekről? Persze elôfordul, amikor ébren is rémeket látunk. De álom és ébrenlét határában még rendelkezünk hatalommal az agyunk fölött.
Ha azonban elalszom, eluralják elmémet az érzelmek, befolyásolhatatlanul. Amit álmodok, soha nem az, ami. Amikor felébredek, ha nem is emlékszem az eseményekre, az érzésre mindig, legyen az szorongás, szétáradó szeretet vagy fojtó rettegés. Az álmok tévedhetetlenül megüzenik félelmeimet és örömeimet, aktuális lelki állapotomat.
Így aztán hiába is szeretnék, nem tudok hazudni magamnak.
