„Az egyetlen erkölcs ebben a kegyetlen világban: a szerencse. Elfogulatlan, előítéletmentes, igazságos” – talán nem is jellemezhetnénk jobban azt, ami Andraschek Lászlóval történt tavaly ősszel, mint ezzel a filmbeli idézettel.
Hősünkön ugyanis már csak a szerencse segíthetett: feleségével egy apró albérletben húzták meg magukat, rettegve a hitelezőktől, és ha előbb nem lakoltatják ki őket, könnyen lehet, hogy nem lett volna miből kifűteniük az otthonukat. De jött a szerencse egy lottószelvény formájában, és Lászlónak egy csapásra megváltozott az élete.
Igaz, talán az sem véletlen, hogy Andraschek úr ölébe éppen akkor hullott a szakajtó pénz, amikor kezdte rendbe hozni az életét, amikor a sok szerencsétlenség ellenére másokon is segített: alkoholbetegeknek tartott mentális tréninget. Korábban (ezt nem tagadja) maga is többszörösen visszaeső alkoholista volt.
Jókor jött most ez a váratlan örömhír. Korábban talán nem is tudta volna megbecsülni a szerencséjét úgy, ahogyan most: nemcsak magára és a családjára, de régi sorstársaira is gondolt. Annak a hajléktalanszállónak adományozott nagyobb összeget, ahol korábban többször is megfordult – tulajdonképpen emiatt is lepleződött le, nem azért, mert hirtelen elkezdett nagyzolni.
Bátor tett volt, hogy kiállt a nyilvánosság elé, de így rácáfolhat Mikszáth Kálmánra, aki szerint „a szerencséből se jó a nagy adag”. Lászlónak most jó nagy adag (pénz) jutott, de nem hagyja, hogy ez megváltoztassa. Nem vesz három tévét, hiszen úgyis csak egyet tud nézni.
Viszont most már felülhet a repülőre…
