Végre valamire büszkék lehetünk magyarként! Bár ha jól belegondolunk, ez sem ad okot túlzott örömre. Egy globális kutatás szerint mi vagyunk az egyik legérzelmesebb, legszeretőbb nép a földgolyón. Hurrá!
Ugyanakkor ez a legérzelmesebb nép, a legboldogtalanabb is egy másik hozzáértő felmérés alapján. Beszédes adat az is, hogy ebben az országban például minden második házasság válással végződik. Akkor, most hogyan is van ez?
Nincs itt semmi rafinéria. Ha valakit szeretünk, akkor nagyon szeretjük, ha pedig utáljuk, akkor a jóisten irgalmazzon neki. Tessenek csak a focira gondolni, amihez, ugye mindenki ért. Ha az utóbbi években véletlenül nyert a válogatott – igen, előfordult ilyesmi még nagyobb futballnemzetek ellen is –, akkor az aranylábú gyerekeket legszívesebben mindenki tejben-vajban fürösztötte volna. És ha veszítettek? Valljuk csak be. Bizony a legtöbben sárba tiportuk, paradicsommal dobáltuk, és örökre száműztük volna őket egy kőbánya mélyére. Miért? Mert nem vagyunk képesek racionálisan gondolkodni. Mert képtelenek vagyunk ésszel felmérni dolgokat.
Gyurcsány Ferenc mit is mondott a napokban tartott évértékelő beszédében Orbán Viktorról? Hitvány, hazug ember maga! És a pártja programjáról? Na jó, annyi elhangzott, lesz tandíj. Azon kívül a nagy semmit. Mert ugye Magyarországon a gyűlölet is legalább olyan erős, mint a szeretet. Ha nem erősebb. És az érzelmeink visznek, sodornak minket az élet megannyi területén. Miközben néha talán gondolkodni is kéne egy csöppet.
Erről jut eszembe: honnan lehet tudni, hogy szőke nő ül a számítógép előtt? – Tele van a monitor hibajavítóval, és sajt van az egér előtt.
