Románia ugyanis már nem a legutáltabb nemzet a magyarok számára, hanem az ukrán. Hogy pontosan mi bajunk van keleti szomszédunkkal, az nem igazán világos. Mondjuk a borscsot én sem csípem, de ez még nem elég ahhoz, hogy megbélyegezzem valamelyik Klicsko fivért. Csúnya pofont is kapnék érte.
Szóval szegény ukránok jól megkapták tőlünk, gondolom, most fő is a fejük két kormánydöntés és néhány vérbe fojtott tüntetés közben. Talán ennél is meglepőbb viszont, hogy a felmérésben részt vevő derék honfitársaink kiket szeretnek a legjobban! No nem, egyelőre még nem Iránt vagy Azerbajdzsánt – pedig gőzerővel dolgoznak rajta odafent –, hanem Ausztriát.
Igen, az előbb csúnya pofaszakállal, majd azóta csúnya bankokkal „gyarmatosító” Ausztriát. Oké, hogy a magyar igencsak feledékeny, és már rég a múlt ködébe veszik, hogy 166 éve még kardot ragadtak ellenük ősapáink, de azért akkor is furcsa.
A kedves sógorok ugyanis tudtommal annyira nem rajonganak értünk, sőt, mi a számukra afféle értelmezhetetlen keleti népség vagyunk csupán. Ennél azért reálisabb Németország és Svájc imádata, hiszen előbbitől a pénz jön, utóbbiakat pedig hazánk lányai kényeztetik örömmel.
Persze amíg ember él a Földön, addig az egyik szomszéd utálni fogja a másikat. Később pedig még tovább is lehet ezt fejleszteni, csak érjük meg! Én például úgy szeretnék odakiáltani valakinek a Holdon, hogy: te bunkó, marsi paraszt! No igen, valami sosem változik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.