Reggel. Értekezlet. Jó előjelek. Tuti sztori a zsebben. Sima ügy. Örülünk. Egy telefon. Kész cikk. Könnyűnek ígérkezik. Első telefon. Még csak ki sem csöng. Várakozás. Új próba. Semmi. Még hat óra lapzártáig. Nyugi, nincs para. Kávé.
Főnök: mi van már? Nem veszik fel. Próbálkozzunk! Órák telnek el. Még négy óra, és lapzárta. Felveszik: e-mailben kérik a kérdéseket. Káromkodás. De semmi gond. Gépelünk. Pofás. Mindenre kitér. Nem lehet belekötni. Erre muszáj lesz válaszolni. Küldés. Várakozás. Még két óra lapzártáig. Dupla kávé. Telefon. Nincs válasz. Ideg. Még több káromkodás. Felveszik. Igen, küldik. Fellélegzés. Végre. Összeáll. Minden oké! Nyugi. Másfél óra lapzártáig.
Újabb telefon: nem tudják, hol a válasz, még ellenőrzik odafent. Odafent, értik? Rendben. Türelem. Na az nincs… Van viszont gond. A főnök üvölt. Tehetetlenség. Folyamatos káromkodás. Csendben, hogy ne hallja.
Negyedik. Ötödik. Hatodik. Mármint kávé. Egy óra lapzártáig. A nyomda vár. Telefon. Már elküldtük. Persze. Folyamatos frissítés az e-mailen. Felvillan: új levél. Végre! Megjött! Minden készen áll, győzelem! Öröm, vigyorgás. Válasz: no comment.
Legcifrább káromkodás. Elutasítás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Belenyugvás. Feladás. Cikkleadás. Felesleges órák. Idegkimerülés. Szánalmas vergődés. Rossz szájíz. Ez egy ilyen nap. Sebaj. Végre irány haza. Lazulás. Tévézés. Alvás. De nem.
A főnök szól: kellene egy jegyzet. Gyorsan. Most. Azonnal. Fél perc. Káromkodás. Írás. Káromkodás. Még több kávé. Leadás. Elkészült. Olyan is lett.
Ez az…
