Vajon sikerült-e eljutnia Krasznai Tündének Budapestre? Vagy még mindig Pécsen, a 6-os út kivezetőjénél áll és várja a segítséget? Nem tudjuk, csak reméljük, hogy senki sem hagyta Tündét az út szélén.
Az x-faktoros lány maga kért segítséget közösségi oldalán, kérdezve, hogy egy kedves ember nem indul-e autójával éppen a Mecsekaljáról Budapestre.
Tündére, legyen akár az út mentén, akár már a fővárosban, nemcsak új év, hanem új élet is szakadt. Most érezheti, hogy a mentorház melege után még mediterrán városunk tavaszias tele is milyen zord tud lenni. Pláne, ha az út szélén kell várakozni egy baráti autósra.
Meg azt is érezheti, hogy az a kevés, amire vágyik – egy kis albérlet, napi betevő falat – valójában milyen sok. Annyira sok, hogy sokak számára elérhetetlen. A tehetségkutató, az ott elért eredménye – harmadik hely – után most szembesül azzal, hogyan kell talpon maradnia, megélnie, magára támaszkodnia.
Tündének azt kell – többek között – megtanulnia: ha elindul valahová, úgy menjen, hogy vissza is tudjon jönni. Önerőből, a saját pénze vagy előzetes, gondos szervezés által. Jó dolog, ha vannak az embernek barátai, jól jön a segítség, de nem lehet csak arra hagyatkozni.
Nekünk pedig arra kell rájönnünk, hogyan tudunk segíteni a nem szokványos sorsú, helyzetű, múltú tehetségeken. Már csak azért is, mert a tehetségek szinte mindannyian afféle nem szokványos sorsú, helyzetű és múltú emberek.
Persze, éppen pillanatnyi segítség lehet egy ilyen szorult állapotban az is, hogy valaki felveszi őt az autójával Pécsen és elhozza Budapestre. Akár a Kossuth térre, a Parlamentig is.
