Vélemény: Tízezer perc

Ez úgy, ahogy van, hazugság! Ezek az eredmények csakis a kormány által adjusztált statisztikákban léteznek. A táblázatokban is csak úgy jöhettek létre, hogy válogatás nélkül beleszámolnak mindent. Úgy nőtt a foglalkoztatottak száma, hogy beleszámoltak több mint százezer olyan magyart is, aki már régen külföldön dolgozik, csak fenntartja még itthon a lakcímét.

Ha ezek százezren hirtelen hazajönnének, meg a többi négyszázezer, lenne nagy jajgatás, és kiderülne hirtelen, hogy mekkora is a tényleges foglalkoztatás. Dolgozónak számít az Orbán-féle statisztikában az árok partját kapirgáló, az adónkból fizetett közmunkás, a fizetés nélküli gyakornok, és a díjtalanul dolgozó önkéntes is! A magáncégeknél foglalkoztatottak száma viszont csökkent! Nem nagyon, csak kicsit, mégis ez mutatja a magyar gazdaság tényleges erejét.

A külföldön dolgozók évi több mint kétmilliárd dollárt küldenek haza. Fizetik az itthoni hiteleiket, támogatják a családot, küldik az itthon maradt gyerek tartási költségeit a nagymamának. Nagy pénz ez, de így is veszteség! Ha itthon dolgozna és fogyasztana ez az ötszázezer honfitársunk, a munkájukat terhelő járulékokból és a fogyasztásuk utáni áfából a hazaküldött kétmilliárd dollár többszöröse lenne az állam bevétele. Csak ehhez a valóságban is kellenének azok a munkahelyek, amelyekről a kormány hazudozik.

Ezek súlyos hiányát leplezik a nagyhangú bejelentések a munkaerőpiaci sikerekről, az eddiginél is súlyosabb kiszolgáltatottságot jelentő orosz atomerőmű-üzletről, és a befektetők pénzéből finanszírozott rezsicsökkentésről! Hiába, jön a választás, a becsapott hülyék szavazata is annyit ér, mint a többi.