Elmebeteg gyilkosok mászkálnak közöttünk. A jogszabályok értelmében ugyanis nem lehet korlátlan ideig négy fal között tartani a kényszergyógykezelésre kötelezett bűnelkövetőket. Ezért akit gyógyultnak nyilvánítanak, azt szabadon engedik.
Így tettek P. Károllyal is, aki 2008-ban 18-szor vágta a kést a kislányába, végzett a feleségével, majd megpróbálta kimetszeni a saját nyelvét egy törött üveggel. A férfi vizsgálata során kiderült: azt képzelte, hogy küldetése egy hatalmas űrhajó megépítése, amivel eljuthat szeretteivel a Szíriusz nevű bolygóra a 2012 végére jósolt világégés után. Ma ez az ember szabadon jár-kel az utcán, és talán éppen az ön szomszédságában lakik.
Nem célom a pánik- vagy hangulatkeltés, de csak felmerül a kérdés: mégis, mi a garancia arra, hogy ez a férfi nem fog előbb-utóbb újra bekattanni? A folyamatos kontroll, a pszichoterápia, az állandó gyógyszerszedés vagy a gondviselő jelenléte? Ez elegendő ahhoz, hogy egy családját kiirtó, magát felsőbbrendű lénynek képzelő ember gyógyult honpolgárként élje életét, mintha az egész csupán egy hosszabb lefolyású influenza lett volna?
Engem eléggé elszomorít a törvényalkotók felelőtlensége ezekben a kérdésekben. Értem én, hogy az Alkotmány szerint minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. De könyörgöm: mániákus gyilkosokról beszélünk! Mikor értik már meg végre, hogy a mostani szabályozással csak halogatják egy súlyos probléma megoldását, miközben az utcákon számos „gyógyult” pszichopata szaladgál?
Hány embernek kell még meghalnia, hogy felfogják: egy racionalitást teljes mértékben nélkülöző elmét nem feltétlenül lehet racionálisan kezelni.
