Nagykanállal ette a komcsikat, a megalkuvókat, a gyengéket, a csak kicsit is megingókat, aztán, lám, kiderült, ő sem különb a Deákné textiljénél. Lassan mondom, nem lesz gázáremelés – aztán lett. Szegény Ildikót régen elfelejti mindenki, de ez a mondat megmarad az életművéből. Igaz, ütötték is eleget, amíg rajta ragad, de az eredmény tartós, a tanulság kézenfekvő: a politikában se beszélj hülyeségeket, mert rád égetik.
Van a realitásnak egy minimuma, amit tisztelni kell, még ebben az irreális világban is. Ezt feledte el Mesterházy Attila, amikor megint oda sejtelmeskedett, hogy szerinte nem elképzelhetetlen a baloldal kétharmados győzelme sem. Azért ostobaság ezt mondania, mert a tények tükrében képtelen az állítása, annyira, hogy még a leghívebb rajongója sem tudja elhinni.
Mesterházy persze – akármit tud is legbelül a realitásokról – nem mondhatja, hogy bajban vagyunk, híveim, mert úgy elver bennünket Orbán tavasszal, mint a jégeső a határt! Mert milyen vezér az, aki feltett kezekkel megy a csatába? De azt sem mondhatja, ami lehetetlen, ami képtelenség, mert az ugyanúgy csüggesztő, mint a megadás.
Nem mondhatja kicsiny táborának, hogy ugorjunk föl Orbán derékszíjára, és harapjuk el a torkát, mert oly magasan van a megcélzott övvonal, hogy föllátniuk is nehéz addig. Aztán persze jön a vereség, és százszor, ezerszer dörgölik majd Mesterházy orra alá ezt a kétharmadot. De hát hol lesz ő akkor már? Valahol Ildikó mellett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.