Megbolondult a világ. Odáig jutottunk, hogy én, a meggyőződéses antinikotinista, a dohányosok elleni háború véreskezű tábornoka azt mondom: eddig, és ne tovább!
Úgy gondolom, a trafiktörvény semmire sem jó, amire kitalálták. Nem szívunk kevesebbet (illetve dehogynem), a dohányzásból származó jövedelmek semmivel sem oszlanak el igazságosabban, és persze nem azokat hozták helyzetbe az új trafikok, akiket kellett/illett volna. A cigarettázók életét viszont megnehezítették, kevesebb helyen, rövidebb ideig és drágábban vehetik meg a „mindennapi betevőjüket”.
Nos, pártunk és kormányunk legújabb agymenése újabb csapást mért a dohányosokra, a nemzeti dohányboltokat kitiltják a nagy plázákból és a benzinkutak elkülönített helyiségeiből is, mondván: aránytalanul sokat keresnek. Már tényleg úgy tűnik, mintha a jövedelemelosztás lenne a fő probléma, nem pedig az (igen: gyarló, önpusztító, de mégiscsak dolgozó, tisztességes) emberek életének könnyebbé tétele. Májustól még több gyaloglás, utánajárás kell majd, mert oda, ahova a dohányos úgyis megy, onnan elviszik a trafikot.
De most egy kicsit hadd sírjak a másik oldal miatt is! Mekkora pofátlanság az, amit a dohányboltok üzemeltetőivel csinálnak?! Valami szövevényes politikai játszma miatt (mert ne legyen kétségünk, a háttérben erről van szó) az ő életükkel, sorsukkal is játszanak. Kialakították méregdrágán az üzlethelyiséget, kemény munkával kialakítják a vevőkörüket, mire váratlanul a hatalmasok azt közlik velük: lehet innen elhúzni, de jó messzire. És még hozzáteszik: perelnetek felesleges, úgyis elbukjátok.
Mit lehet erre mondani? Én – a mestertől ellesett fordulattal – csak annyit: Hajrá dohányboltosok, hajrá dohányosok!
