Vélemény: Ősapa

Ha igazuk lett volna, ma is 10,2 lenne a százméteres síkfutás világcsúcsa, már 14 éve repülő taxikkal közlekednénk a kontinensek között, és rokonaim egy része a Holdon élne telepesként.

Pontosan ugyanennyire tartom valószínűnek annak a jóslatnak a beteljesedését, hogy félezer év múlva az utolsó még élő honfitársunk magányosan bolyong majd Európában, s hiába kérdezi minden szemben jövőtől: „beszél magyarul?”

Szóval egy kutatás szerint naponta 56-tal kevesebben vagyunk, és ha ez a tendencia folytatódik, 2513-ra kihalunk. Viszont! Feleségemnek és nekem is csak egy testvérem van, azaz a szüleink csak magukat reprodukálták. Ezzel szemben mi három gyereket vállaltunk, s ha ez a tendencia is folytatódik (nem is kell növekvő ütemben), akkor kilenc unokára, 27 dédunokára és 81 ükunokára számíthatok. Vagyis a két trendet összerakva az jön ki, hogy valamikor, talán három-négyszáz év múlva annyi Szekeres-utód lesz, mint amennyi a többi magyar összesen, s eljön az az idő, hogy csak az én utódaim maradnak magyarként életben. Én leszek mindnek az ősapja, mondhatni, a XXI. század Ádámja.

Hogy hülyeségeket beszélek? Persze. De szerintem a kutatók is. A tendenciák ugyanis nem tartanak a végtelenségig. Százötven évvel ezelőtt ugyanilyen tudósok az akkori folyamatokat elemezve talán épp azon szörnyülködtek: „Ha így megy tovább, 2513-ra nem férünk el a Kárpát-medencében, mi lesz az ötvenmilliós magyarsággal?”

Egyébként a kutatást esetleg mégis komolyan vevőknek van egy „jó hírem”: a románok előbb fogynak el.