A mozi a világ egyik legjobb találmánya. Több mint száz éve varázsolja el az embereket. Ki ne álmodozott volna arról, hogy bekerül a kedvenc filmjébe, esetleg kedvenc szereplője helyére áll?
Sokan akartak már Luke Skywalker vagy Indiana Jones lenni. Utóbbin, bevallom őszintén, én is elgondolkoztam. Aztán rájöttem, hogy sok felfedeznivaló már nem maradt a világon. Legfeljebb csak a filmvásznon. Sokak kedvence, a Keresztapa nálam is ott van a top 3-ban, de számomra az abszolút kedvenc mai napig a Ponyvaregény.
Quentin Tarantino legjobbját akárhányszor meg tudom nézni, és még mindig halálra tudom röhögni magamat rajta. A színészek, a dumák, a helyzetkomikumok mind-mind emlékezetesek, ismerőseimmel kívülről fújjuk a szövegeket. Travolta és Thurman táncánál pedig én például még nem láttam felszabadultabb, szórakoztatóbb jelenetet filmvásznon.
Hogy ez mit árul el rólam? Két amerikai szakember szerint ezek alapján szeretem használni az agyamat és sokat gondolkozom a világ nagy problémáin. Hát, mondhatni ebbe beletrafáltak. Aki látta a Ponyvaregényt, annak nem kell bemutatni, mitől a világ egyik legjobbja. Aki még nem, az pedig sürgősen pótolja. Még így, közel húsz év után is, meglepő a frissessége.
Persze mindenkinek az a kedvence, amit maga választ. Van, aki a westernekre bukik, másnak pedig a történelmi kalandfilmek jönnek be. Ízlések és pofonok – tartja a mondás. Akár a személyiségükre is lehet belőlük következtetni, de alapvetően inkább csak egyet jelent: szeretünk szórakozni és szeretünk kiszakadni a szürke hétköznapokból. Még ha csak egy rövid időre is.
