Egy tévés kolléga mesélte: anyagot készítettek a banki költségek drasztikus emelkedéséről, és ennek kapcsán kíváncsiak voltak az ügyfelek véleményére is.
Az egyik, utcai bankautomatától ellépő férfi arra a kérdésre, mi a véleménye, hogy a bankok komoly díjtételemelésbe kezdenek, miközben a kormányzat korábbi nyilatkozatai ennek ellenkezőjéről szóltak, hosszasan nézett egy előtte elhúzó motoros pizzafutár után, majd teljesen nyugodtan, sőt mosolyogva belemondta a kamerába: „hát menjenek a jó k..va anyjukba!”
Hogy kikre gondolt emberünk, az nem derült ki, de valahogy úgy érzem: a véleményt formáló számlatulajdonos kollektíve mondott ítéletet. Az apró betűs részeket előszeretettel kihasználó pénzintézetekről és az adócsökkentés kormányáról.
Ne feledjük, az ÜGYFÉL és a VÁLASZTÓPOLGÁR (így, csupa nagybetűvel) vélekedik így azokról, akiknek állítólag ő a legfontosabb és érte dolgoznak.
De továbbmegyek.
Biztos vagyok abban, hogy ugyanez a mondat elhagyta valamelyik bankvezér száját is, miután a kormány sokadik alkalommal, érdemi egyeztetés nélkül, korábbi ígéreteit felrúgva állt elő újabb és újabb, a szektort adóztató vagy éppen csak lehúzó ötleteivel.
És arra is a nyakamat tenném, hogy korábban, zárt ajtók mögötti frakcióülésen, ahol mondjuk a devizahitel-konstrukciókat elemezgették, emberkedő kedvükben lévő fideszes kistigrisek szájának kerítésén is kilibbent a – most már mondhatjuk – örök érvényű útmutatás a belvárosi, forgóajtós, látványtitkárnős, oligarchapolipos irodák irányába.
És a kör bezárult. Csak a bankár- és politikusmamák csuklanak tovább veszettül.
