Ennyit az előítéletekről! Merthogy a tényeket összefésülve végre megvan az összeállítás a válási statisztikákat vezető szakmákról, amik közt – akár hiszik, akár nem – nem találni prostituáltakat, se pornó-sztárokat, de még aktfotósokat sem.
Holott a „húspiacból” élőknél kézenfekvő lehetne a megcsalás, a házasságtörés ténye, ami köztudottan az első számú válóok. Ezzel szemben szó sincs ilyesmiről. Számomra ez is azt bizonyítja: könnyebb a munkára fogni egy kapcsolat halálát, mintsem tenni annak megmentéséért.
Aki elfogadja, hogy választottja a testével keresi a kenyerét, az később ne reklamáljon emiatt. Ha pedig valaki szereti annyira a másikat, hogy tudja, zavarja őt a munkája, akkor képes szakterületet váltani. Már ha fontosabb a magánélete.
Egyébként sem kell feltétlenül a statisztika élvonalába tartozó szakmák – táncos, bármixer, masszőr –képviselőjének lenni ahhoz, hogy emberekkel kerüljünk kapcsolatba, akár az ismeretségnél vagy barátságnál is mélyebb szinten. A kérdés csak az, mennyire értünk egyet az alábbi, elgondolkodtató történet főhősével.
Egy férfi megment egy mágust, aki a hatalmas jót egy másikkal szeretné meghálálni. Ezért felajánlja a segítőjének, hogy eltölthet egy csodálatos éjszakát a világ legjobb nőjével. – Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel. Nős vagyok. Szeretem a feleségemet, és semmi pénzért nem csalnám meg – feleli a jótevő.
Ám a csodatévő nem tágít: – Hatalmamban áll garantálni, hogy az asszony sosem tudja meg! – győzködi a varázsló. Ám a férfi nem tágít: – Akkor sem lépnék félre! Már az is egy életre szóló teher lenne nekem, hogy én tudnék a hűtlenségemről.
