Férj, gyerek, családi ház, jó munka, sikeres vállalkozás – vajon mit kívánhat többet egy nő az élettől? Na jó, sok mindent, de alapvetően ez azért elég lehet a boldogsághoz.
Nos, persze akkor, ha történetesen azt a férjet nem helyezik előzetes letartóztatásba, a gyereket ezután nem egyedül kell nevelni, a családi házat nem egyedül kell fenntartani, s a vállalkozás sem csődöl be, s ezzel nem kerülnek kukába a szakmai sikerek sem. (Arról, hogy az állítólagos bundázásból mennyi pénz maradt otthon, és mennyi tartalékot lehet felhalmozni, majd máskor elmélkedünk, mint ahogy arról is, hogy vajon ez az összeg elég lesz-e egy kitűnő ügyvédre, na persze, ha van ilyen összeg.)
Konta Barbarának szinte pillanatok alatt omlott össze az élete, fél éve utazási irodája ajtaján kellett lehúzni a rolót, tegnap pedig rabszíjon vezették a férjét a bíró elé a rendőrök. Egy ötéves gyereket egyedül nevelni akkor sem egyszerű, ha nem kell megküzdeni azzal a szégyennel, hogy az apa börtönben csücsül.
Ha pedig az ember lánya ismert, ez a szégyen csak még nagyobb. Nem is csoda, ha Barbara tegnap nem kísérte el urát az előzetesbe vételre – jogosan tartva a sajtó fokozott figyelmétől.
Pedig a tét igazán nagy volt (majdnem akkora, mint a tippmixen…): az asszony lehet, hogy csak hetek múlva láthatja majd urát, mire engedélyezik a kapcsolattartást és végre a meglátogathatja a börtönben. Barbara mégis vállalta, hogy pár utolsó szabad méterén nem kíséri férjét, aki láthatóan zavartan viselkedett a kamerák és rendőrök gyűrűjében, s talán nagyon is szüksége lett volna a támogatásra.
Barbarának pedig valószínűleg egy olyan férjre, aki nem keveredik olyan ügybe, ami után zavartan kell toporognia a bíróság előtt.
