Majka egy utánozhatatlan fazon. Semmi flanc, semmi manír, a mai napig ugyanaz az ózdi srác, aki tíz évvel ezelőtt elindult a ValóVilágot meghódítani.
Meggyőződésem, hogy a sikerei mögött a természetessége áll és az, hogy nem fél megmutatni magát. A lelke legmélyebb bugyraiba is benézhet, aki kíváncsi rá, Petit az sem érdekli, ha adott pillanatban egy sarokban kuporgó, síró kisfiút látni. Vállalja a sérülékenységét és pont ettől szerethető. Ez a két lábon járó egyszemélyes valóságshow abból sem csinál titkot, hogy beteg. Veleszületett szívritmuszavarral küzd, ami miatt rendszeresen fullad és pánikrohamok gyötrik.
Több orvosnál is járt, eddig kétszer műtötték, de az állapota nem sokat javult. Majka erről is nyíltan beszél ahogy arról is, hogy hiába ebben a betegségben halt meg évekkel ezelőtt az édesapja, nem hajlandó visszavenni abból a feszített tempóból, amit sikeres élete diktál.
Hiába a rosszullétek és az orvosok szava, semmi sem állíthatja meg ezt a fiút. Tudja, hogyha ebben a tempóban halad tovább, akkor nem lesz hajlott hátú öregember, de szerintem nem is akar az lenni. Inkább rövid és tartalmas életet szeretne élni.
Az ő választása. Az már más kérdés, hogyha a kisfia választhatna, akkor ő mit mondana? Biztosan még nagyon sokáig szeretné maga mellett tudni az apukáját, akiről most még nem is sejti, hogy milyen különleges fazon.
Kívánom nekik, hogy még nagyon sokáig legyenek együtt. Marián számára az lenne a legszebb ajándék az élettől, ha az apja tanítaná meg focizni és csajozni is persze. És még nagyon sok mindenre. Ehhez azonban idő kell, sok sok idő. Majkának jobban kellene vigyáznia magára!
