Lehet, hogy a férfiirigység beszél belőlem, de úgy látom: a valamelyik kereskedelmi adón vetített török szappanopera sztárja, Szulejmán is több férfiasságot sugároz, mint a mi új Szultánunk.
Ő az a férfi, aki különös művésznevével és speciális rekordjával lendítene a nők szexuális forradalmán.
Csak egy kérdés: kérte ezt tőle valaki? Merült fel elvárás a XXI. századi nők köreiből, miszerint gyönyörük kikényszerítése érdekében őfelsége, a Szultán áldozza fel testét az orális örömök oltárán? Csak én nem hallottam a felvilágosult, modern vagy tudom is én... akár a szingli csajok segélykiáltásait elnyomott szexualitásuk miatt? De van remény: itt van ő, aki ügyes kezével és fürge nyelvével felszabadítja a gátlásokat!
Persze sokan tévesen elítélnék őt ezért. Biztosan akadnak, akik szerint a mester csak azért vállalta az áldozatot, mert ingyenszexhez jut, amiből előtte talán kevés jutott neki. Na de a világot előremozdító újítók megszokták, hogy elismerést csak haláluk után remélhetnek.
Mi van, ha a géniusz nem kap segítséget a felszabadítani kívánt gyengébb nem részéről a kísérlethez? Mi van, ha megtörténik a csúfság, hogy az érzékiségükben rabszolgaként senyvedő hölgyek nem jelentkeznek alanynak? Hiába lesz a sok torna meg foci a jó kondiért. (Bár szerintem e rekordhoz egy marokerősítő gumikarika és napi négyszer öt gombóc fagylalt elnyalogatása célszerűbb előkészület lenne.)
Mi van, ha a Szultán megkapja a magyar nőktől a selyemzsinórt?
Hőn remélem, nem mondanak neki nemet! Nem azért, mintha a hölgyek rászorulnának az önjelölt szexterapeuta segítségére. Indokom egyszerűbb: mint a régi természeti népek, én is tisztelem és félem a bolondokat.
