Vélemény: Kényszer

A nevelőszülőknél élő kisfiúról az is kiderült, hogy egy tantárgyból megbukott. Ha csak a tényeket nézzük, rögtön látszik, hogy Kálmánka eltűnése bizonyára összefüggésben van a bizonyítványával.

Egyre inkább teljesítményfüggő világban élünk. Sok szülő már az óvodás csöppségeket is idegen nyelv tanulására kényszeríti, pedig még olvasni és írni sem tudnak. Később az iskolában a tanulás mellett jönnek a különórák. Sport, zene, nyelvek és egyebek. Játszani, olvasni, a barátokkal lenni nem menő, hiszen abból mit profitál később a gyerek?

És a teljesítménykényszer később is folytatódik. Ha valaki nem képes felvenni a ritmust, vesztett. Vajon miért van az, hogy a magyarok többsége már akkor sem mer elmenni betegállományba, ha 38 fokos láz kínozza? Miért vonszolja be magát a munkahelyére félholtan is? Mert teljesíteni kell. Ha nem megy, azonnal találnak mást a he­lyére.

Egy gyerek lelkivilága azonban más, mint a felnőtteké. A tinik pedig különösen érzékenyek. Nekik biztatásra és sok-sok szeretetre van szükségük. Nem tudjuk, a szülei tudták-e, hogy Kálmánka egy tárgyból elhasalt, és azt sem, hogy mit szóltak hozzá. Az viszont biztos, hogy egy érzékeny gyermeknél akár végzetes is lehet az örökös teljesítménykényszer. Az érzés, hogyha nem jól tanul, akkor ő egy örök vesztes.

Egy ilyen gyerek akár az öngyilkosságba is menekülhet. És itt jön a pedagógusok, és főleg a szülők felelőssége. Mert a tanulásra szükség van. Ám ha egy gyerek folyton azt érzi: ő nem tud megfelelni az elvárásoknak, akkor előbb „csak” világgá megy. Rosszabb esetben pedig elhagyja ezt a világot…