A Suzuki a mi autónk, Korda György pedig a mi Karel Gottunk. Nem kérdés. Nemzeti kultúrkincs, zenéjét lehet szeretni vagy sem, az azonban biztos, hogy igazi showman, aki rengeteg gyönyö-rű pillanatot hozott majd’ mindannyiunk életébe.
Talán a fiatalabbak csak nevetnek rajta, érdemei azonban vitathatatlanok. A Mamma Mariát még az is fújja kívülről, aki egyébként megmagyarázhatatlan módon szabadidejében ByeAlex koncertre jár.
Gyuri bácsi hungarikum! Olyan, mint a pálinka, hamar a fejedbe száll. Csak míg pálinkát több-kevesebb sikerrel, az eső és napsütés arányától függően eltérő minőségben ugyan, de minden évben elő lehet állítani, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Korda Györgyből nem készült több. És szemmel láthatóan önnön múlandósága felett Gyuri bácsi is szeret átsiklani.
74 éves, cukorbeteg, s egyéb belgyógyászati panaszok sem kímélik. A színfalak mögött nehezen jár, a világot jelentő deszkákon azonban pontosan úgy viselkedik, mint 30-40-50 évvel ezelőtt. Énekel, show-t csinál, s neki még azt is elnézzük, ha playbackezik, s a Sziget nulladik napja sem lenne már az igazi nélküle.
Gyuri bácsit az sem érdekli, hogy az orvosai a lelkére kötötték, legkésőbb 10-re legyen ágyban, vagyis pihenjen. Az énekes fittyet hány minden jó tanácsra,
lárifári (vagy Klári-fári?) neki a kórházi kezelés, szigorú rendelvény, Klárika aggódása. Nem akar mást, csak zenélni, akkor van jól, ha színpadon lehet. Neki az az igazi gyógyszer.
Az élete a szórakoztatás, érthető, ha élete vége felé sem vágyik másra. Mi azonban mégis arra kérjük: pihenjen, Gyuri bácsi! Ha az orvosokért vagy Klárikáért nem is, legalább értünk, rajongókért, akik ha kevesebbszer is, de még sokáig szeretnénk élvezni az előadásait!
