Képzeljük el, hogy mindenki hallja azt a gondolatot, ami most ebben a pillanatban megfogalmazódik a fejünkben. Ijesztő, ugye?
A főnökünk egy barom, a szeretőnk frigid, a gyerekünk önző, a boltos, aki évek óta ismer, biztosan át akart verni – percről percre cikáznak a gondolataink attól függően, éppen milyen hatások érnek bennünket.
Ezek azonban múló érzelmek, amik csak ránk tartoznak. Nem osztjuk meg azokat senkivel. Az élő adásban dolgozó műsorvezetők azonban könnyen a gondolataik áldozatává válhatnak, ha akár egy pillanatra is elfelejtenek uralkodni magukon.
A napokban így járt Szebeni István az M1 éjszakai híradójának felvételén. Nem tett semmi rosszat, egy hibát észlelt a szövegében, és ösztönösen káromkodott egyet. Pont úgy, ahogyan bármelyikünk tenné hasonló helyzetben. Nem dőlt össze a világ, kicsúszott egy szitok. És akkor mi van? Nagyobb hibát követett el az, aki a felvételt így adásba engedte. Az MTVA azonban nem ismer pardont, aki káromkodik, annak nincs helye a képernyőn.
Szerintem túlreagálták, fölösleges volt egy karriert derékba törni.
A TV2 képernyőse, Demcsák Zsuzsa viszont egy haláleset felkonferálása közben kacarászott. Úgy érzem, ez durvább vétség, mint káromkodni egy felvételen; kegyeletsértő. Döbbenetes látvány egy nevetgélő műsorvezető még akkor is, ha egy bizarr esetről számol be.
Ki hallott már két szamárról, ami egy motor után iramodik és öl? Zsuzsa, Szebenivel ellentétben, nem kapott a viselkedése miatt még csak megrovást sem. Az anyacsatornája felhívta a figyelmét arra, hogy hasonló eset többé ne forduljon elő. A TV2 egy ejnye-ejnyével lezárta az ügyet. Sok néző pedig most alighanem magában szitkozódik. Úgy, ahogy Szebeninek nem kellett volna.
