Kissé furcsállva hallgattam a reggeli híreket: optimistább lett a magyar! Általában naprakész információim vannak az országban zajló eseményekről, de most elgondolkoztam: vajon miről maradhattam le?
A növekvő munkanélküliségi ráta hatására vagy a hónapok óta 300 forint közelében tanyázó eurótól lett jobb a kedve mindenkinek? Esetleg attól, hogy soha nem látott mértékben vándorolnak ki a fiatalok, miközben azok, akik itthon maradnak, még több adót kénytelenek fizetni? Vagy a naponta előkerülő politikai botrányoktól? Maximum azok tudtak örülni az elmúlt hetekben, akik nyertek a trafikpályázaton. Igaz, többségük eddig sem panaszkodhatott. Végül is örülni bárminek lehet, én mondjuk a jó időnek örülök. Kár, hogy nyugatról már jön a vihar.
Jobb lesz!
Én igenis jobban fogok élni. A nagy bizakodásom oka a jövő évi választás. Már most is több van a zsebemben, mint egy évvel ezelőtt. A villany- és gázszámla tíz százalékával havi négyezerrel beljebb vagyok. Ha jön a szemét-, a csatorna- és a vízdíjcsökkentés, akkor még jobb lesz. Nem kell majd veszekednem a lakógyűlésen, hogy ne emeljék újra a közös költséget.
Talán még azt is elérem, hogy csökkenteni fogják. A pártok meg csak marakodjanak! Ígérjenek egymásra! Csökkenjen mindennek az ára harminc százalékkal! Hozzám meg csak dőljön a pénz! Én majd dörzsölöm a kezem, és azt kívánom, hogy legyen minden évben választás. Azt mondják, ennek meglesz a böjtje.
Nem baj, ahhoz már hozzászoktam.
