A KLM 4805-ös járata, egy Boeing 747-200 típusú gép, és a Pan Am 1736-os járata, egy Boeing 747-100 típusú gép összeütköztek a Tenerife-Los Rodeos Nemzetközi Repülőtér (ma Tenerife North Airport) kifutópályáján, ami a KLM gépén utazó 248 ember és a Pan Am gépén utazó 335 ember halálát okozta. Ezzel a tenerifei repülőgép katasztrófa a repüléstörténet legsúlyosabb szerencsétlensége lett.
A katasztrófát több tényező együttese okozta:
1977. március 27-én, helyi idő szerint 12:30-kor bomba robbant a Las Palmas-i utasterminálban. Egy második bomba lehetséges veszélye miatt a repülőteret lezárták.
Számos járatot átirányítottak az éppen sűrű ködbe burkolózó Tenerifére, többek között a KLM Amszterdamból érkezett 4805-ös járatát és a Pan Am 1736-os járatát (amely Los Angelesből, illetve New Yorkból érkezett). A hatalmas köd miatt azonban a látótávolság minimális volt.
Mindkét Jumbo egy repülőgépekkel teli zsúfolt kifutónál, a 12-es pályaküszöb mellett található váróponton állt, amíg a Las Palmas-i repülőtér 15:00-kor ismét megnyitotta a forgalmat.
Mivel a Pan Am utasai a fedélzeten maradtak, lehetőségük volt rá, hogy amint megkapják az engedélyt, azonnal elhagyják Tenerifét.
Azonban más várakozó repülőgépek elzárták a gurulóutakat. Ez azt jelentette, hogy a Pan Am személyzetének a 12-es kifutópályán kellett visszatérnie, hogy aztán a 30-as kifutópályáról felszállhassanak.
A 12-es kifutópálya bejáratát azonban a KLM Boeingja blokkolta. A Pan Am járatának majdnem két órát kellett várnia, mire az összes KLM utas visszajutott a gépre és megtankolták üzemanyaggal.
Ezután a KLM járatnak engedélyezték, hogy visszafelé haladjon a 12-es kifutópályán, majd a végén 180 fokos fordulatot tegyen.
Három perccel később (17:02-kor) a Pan Am 1736-os járat számára is engedélyezték, hogy kövesse a KLM gépét, majd visszafelé haladjon a 12-es kifutópályán.
A Pan Am személyzetének azt az utasítást adták, hogy a harmadik gurulóútnál hagyják el a kifutópályát, és jelentsék, ha elhagyták azt. Csakhogy a Pan Am a nagy köd miatt nem találta meg időben a kijáratot.
Végzetes félreértés
17:05:44-kor a KLM 4805-ös járat jelezte, hogy készen áll a felszállásra, majd utasítást kapott az indulásra. A KLM személyzete megismételte az utasítást, „– KLM4805 felszállásra kész, (...) és várjuk a légiforgalmi irányítási engedélyt." .
A toronyból a következő választ kapták: „– KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon."
A fékeket kioldották, és a KLM 4805-ös járat megkezdte a gurulást a felszálláshoz.
A Pan Am személyzete viszont hallotta a rádiózást, és azonnal jelezték helyzetüket. „– Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os."
Ezt a helyzetjelentést azonban a KLM személyzete nem hallotta teljes egészében, mivel a másodpilóta épp az útvonalengedélyt olvasta vissza, így a KLM pilótafülkéjében csak egy négy másodperces sípolás hallatszott.
Néhány másodperc múlva a KLM gépe már egyre gyorsabban gurult a futópályán.
17:06:25.6-kor a torony nyugtázta a Pan Am jelentését
„– Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát."
„– OK, jelentünk, ha üres a pálya."
Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke ezt kérdezte "– Még nem ment le?" Erre a kapitány visszakérdezett:
"– Mit mondasz?"
"– Még nem ment le a Pan Am?"
"– Igen." (Jawe) (ami nem ment le és lement-ként is értelmezhető volt)
A baleset előtt néhány másodperccel a KLM személyzete látta, hogy a Pan Am Boeingja még mindig a kifutópályán gurul. A pilóta megpróbálta megemelni a gép orrát: 320 km/h sebességgel, 65 láb (kb. 20 méter) magasra emelkedtek, de túl meredeken, miközben a farok rész jó száz méteren keresztül végigszántotta a kifutópályát.
A Pan Am pilótája, Victor Grubbs kapitány teljes gázt adott a jobb oldali hajtóműveknek, hogy a repülőgépet balra fordítsa, és így még időben le tudjon gurulni a futópályáról, de egy ekkora gépnek nem elég néhány másodperc egy ilyen művelet végrehajtásához.
A KLM gépe ekkor már a levegőben volt, az orra és a törzs eleje még át tudott emelkedni a Pan Am gép felett, de a főfutók és a hajtóművek felszántották a Pan Am emeleti kabinját, és leborotválták a függőleges vezérsíkot.
A leszakadt hajtó- és futóművű KLM gépe 150 métert még repült, majd irányíthatatlanná vált, lezuhant, végül 300 méteren keresztül csúszott, mielőtt oldalára dőlve megállt volna. Azonnal felrobbant, és a pusztító tűz az egész gépet beborította.
A Pan Am gépe ugyanígy járt, a két gép tankjaiban lévő 120 ezer liternyi kerozin hatalmas pusztítást végzett. A Pan Am gépét a robbanás előtt 64 utasnak, 4 légi-utaskísérőnek és a 3 pilótának sikerült elhagynia, noha közülük is sokan súlyos sérüléseket szereztek. Később 10 fő a kórházban hunyt el, így az áldozatok száma végül elérte az 583 főt, ezzel a tenerifei szerencsétlenség a repülés történetének legtöbb halálos áldozatot követelő katasztrófája lett.
A KLM repülőgépe anélkül szállt fel, hogy megkapta volna a felszállási engedélyt, mivel a járat kapitánya, Jacob Veldhuyzen van Zanten teljes mértékben meg volt győződve arról, hogy az engedélyt megkapták, ami félreértés eredménye volt a torony és a KLM gépe között.
Ez a félreértés a szokásos terminológia nem megfelelő használatából adódott. Egy sor egyéb egybeeső körülménnyel kombinálva a KLM repülőgépének korai felszállása a Pan Am járatával történt ütközéshez vezetett, a Pan Am gépe ugyanis még mindig a kifutópályán volt, mert nem találta meg a megfelelő kijáratot.
Hozzájárult a balesethez, hogy a repülőtéren – amely nem volt alkalmas ekkora gépek kezelésére – nem volt sem korszerű rádiótechnika, sem a repülőgépek észlelésére szolgáló gurítóradar, illetve a légiforgalmi-irányítás nem volt felkészülve ilyen nagy forgalomra, ráadásul angolul sem beszéltek elég jól.
A baleset következményeként megváltoztak a légi kommunikációs szabályok: átalakították a repülési protokollt, hogy csökkentsék a félreértéseket. Például a pilótáknak ma már egyértelműen meg kell ismételniük a légiforgalmi irányítás utasításait.
A biztonsági előírásokat is szigorították: a repülőterek forgalomirányítását és a látási viszonyok figyelembevételét fejlesztették.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.