Ezt adja az öblítővízhez, ha gyümölcsöt vagy zöldséget tisztít!

Na, de miért is kell megmosni?

Élénken megmaradt bennem egy általános iskolai biológia óra emléke, amikor egy röpdolgozatban arra kellett felelni, hogy miért nem tanácsos mosatlan gyümölcs után egyből nagy mennyiségű vizet inni. Fogós kérdés volt. A megoldás végül így hangzott: amikor mosatlan gyümölcsöt eszünk, annak a felülete betegséget okozó baktériumokat is tartalmazhat szennyeződésként. Ezek többségét, ha számuk nem túlzott, a gyomorsav képes közömbösíteni, így nem leszünk betegek.

Azonban, ha a nagy pohár vízzel felhígítjuk a gyomorsavat, akkor az nem lesz elég erős, hogy semlegesítse a kórokozókat, ebből pedig már lehetnek problémáink. Nagy valószínűséggel megússzuk egy hasmenéssel, de persze járhatunk rosszabbul is.

Bár ez a magyarázat nagyrészt leegyszerűsíti a dolgokat, mégis elég jó szemléltetés ahhoz, hogy miért kell mindig megmosni a gyümölcsöket és a zöldségeket. Persze adódnak olyan alkalmak, amikor ez nem lehetséges, mert például nincs elérhető közelségben folyóvíz. Ilyenkor marad a pólóba dörzsölés, vagy akár a hámozás is megoldást jelenthet. Feltéve, hogy van késünk.

Melyiket hámozzuk meg?

Az alapos mosás, hámozás nemcsak a földdel szennyezett vagy kézzel terjedő kórokozók miatt fontos, de a növényvédő-, gombaölő- és felületkezelő szerek esetleges maradékától való megtisztításhoz is szükséges. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) tanácsait követve akkor járunk el a legjobban, ha a következőkre figyelünk:

♦ A zöldségeket, gyümölcsöket javasolt bőséges folyóvízzel alaposan lemosni, esetleg többször is átöblíteni.

♦ Ecetet vagy citromlevet is adhatunk a mosó- vagy áztatóvízhez, ezekkel hatékonyabb az öblítés, gombaölő hatásuk nincs, ezt ne várjuk tőlük!

♦ Abban az esetben, ha megoldható, a leghatékonyabb tisztítási mód a hámozás. Bár ezzel veszítünk némi tápanyagot és rostot, de például várandós, szoptató nők, immunszuppresszív kezelés alatt álló vagy lábadozó betegek esetében ez a biztosabb mód.

♦ A salátafélékről néhány külső levelet távolítsunk el, majd a zöldséget bő vízben, rövid áztatással mossuk meg, majd alaposan öblítsük le hideg vízzel! A szárításhoz jó szolgálatot tesz a salátacentrifuga, ám ha nincs ilyenünk, egy tiszta, száraz konyharuha is megteszi. Jégsaláta esetén elég, ha a külső leveleket leszedjük, a további mosás a levelek tömöttsége miatt már nem szükséges.

♦ A gyökérzöldségeket és a burgonyát akkor is mossuk meg hideg folyóvíz alatt, ha már eleve mosva vásároltuk!

♦ A zöldbab, spárga, uborka, szőlő és az egyéb, kevésbé érzékeny felületű zöldség, gyümölcs esetében, az alapos öblítés közben kézzel dörzsöljük le a látható szennyeződéseket!

♦ Az érzékenyebb felületű fajtáknál, mint amilyen a paradicsom, az érett csonthéjas gyümölcsök (őszibarack, sárgabarack), a gombafélék és a bogyós gyümölcsök, a folyó vízzel történő öblítés javasolt, majd konyharuhára helyezve szárítsuk meg a szemeket!

♦ A banán hámozása és a citrusfélék mosása után is mossunk kezet, hogy eltávolítsuk az esetleges felületkezelő anyagokat! Gyerekeknél általában elég hatásos magyarázatot adhatunk a banán esetében azzal, hogy már csak azért is kell megmosni, mert a majom is megtapogatta.

Kevesebb lesz így a vitamin?

Már gyerekkorunkban megtanultuk: a héjában van a vitamin – és ez a mondás még szakállas viccek poénjaként is elhíresült. Van is igazság alapja, mivel a héjrészekben koncentrálódik a zöldségek, gyümölcsök értékes tápanyagtartalmának egy része, amely jó indok lehet az alapos mosást követően a héj elfogyasztására, hacsak nem ehetetlen az adott termés héja. Mert ha megesszük a zöldségek vagy gyümölcsök héját, akkor több rostot fogyasztunk el, amelyek nemcsak a jóllakottság érzetünket fokozzák, de az emésztésünkhöz is hozzájárulnak.

Erre figyeljen a citrusféléknél!

Elsősorban a déli és egzotikus gyümölcsök esetében érdemel figyelmet az a tény, hogy ezek a gyümölcsök nem bírnák ki a több napig tartó szállítást, és megromlanának, ha a leszedést követően nem végeznének rajtuk felületkezelést, ami biztosítja, hogy ne száradjanak ki és ne romoljanak meg.

A külső felületkezelést kizárólag engedélyezett gombaölő hatású növényvédő-szerekkel és viaszbevonással végzik, de az is előfordul, hogy csak mesterséges vagy természetes eredetű viaszréteg kerül a gyümölcsre.

Hogy az adott gyümölcsöt csak viaszvédőréteggel vagy emellett növényvédő-szerrel is kezelték, azt a termék címkéjén vagy az üzletben a hozzá kapcsolódó feliraton, molinón kell feltüntetni, ezért mi is keressük az erre utaló jelzéseket! Amennyiben a héj fogyasztásra alkalmatlan, azt is közölni kell a vásárlóval. Ilyen feliratokkal a nagyobb élelmiszerboltokban már biztosan találkoztunk.

Ha a felületkezelésre vonatkozó jelölés nem egyértelmű, jobban járunk, ha a saját biztonságunk érdekében a héjat nem fogyasztjuk el és nem használjuk fel például kandírozott citromhéjként sem. Biztonságosabb, ha süteményekbe a kifejezetten erre a célra szánt, már eleve kandírozott citrom- és narancshéjat használunk, vagy gombaölő-szerrel biztosan nem kezelt, bio gyümölcsöt választunk.

Zero waste a konyhában

A fentieknek némileg ellentmond egy másik irány, ami a konyhai maradékok és az élelmiszerpazarlás mértékének csökkentését célozza. Ez arról szól, hogy amit csak lehet, használjunk fel a kidobás helyett. Például az egyes zöldségek, gyümölcsök héját meg tudjuk menteni, és nem etetjük vele a szemetest. Természetesen az alapos mosást ilyenkor sem lehet kihagyni, vagyis csak így szabad felhasználni azokat például zöldségalaplé készítéséhez.

Újabban elterjedt az a trend, hogy a banánhéjat is együk meg, egyfajta chips jelleggel, így még ennyivel is kevesebb hulladék keletkezik a konyhában. Azonban nem mindegy, milyen banánt használunk erre a célra! A plantain főzőbanán például olyan fajta, amelynek a héja is ehető, ezt kifejezetten erre a célra termesztik. Az élelmiszerboltokban kapható banánok többsége ugyanakkor Cavendish desszertbanán, amelynek a héja viszont ehetetlen. Ezért, bár szép dolog az újrahasznosítás, ha ehető banánhéjat keresünk, akkor válasszunk erre a célra szánt banánt!