Élénken megmaradt bennem egy általános iskolai biológia óra emléke, amikor egy röpdolgozatban arra kellett felelni, hogy miért nem tanácsos mosatlan gyümölcs után egyből nagy mennyiségű vizet inni. Fogós kérdés volt. A megoldás végül így hangzott: amikor mosatlan gyümölcsöt eszünk, annak a felülete betegséget okozó baktériumokat is tartalmazhat szennyeződésként. Ezek többségét, ha számuk nem túlzott, a gyomorsav képes közömbösíteni, így nem leszünk betegek.
Azonban, ha a nagy pohár vízzel felhígítjuk a gyomorsavat, akkor az nem lesz elég erős, hogy semlegesítse a kórokozókat, ebből pedig már lehetnek problémáink. Nagy valószínűséggel megússzuk egy hasmenéssel, de persze járhatunk rosszabbul is.
Bár ez a magyarázat nagyrészt leegyszerűsíti a dolgokat, mégis elég jó szemléltetés ahhoz, hogy miért kell mindig megmosni a gyümölcsöket és a zöldségeket. Persze adódnak olyan alkalmak, amikor ez nem lehetséges, mert például nincs elérhető közelségben folyóvíz. Ilyenkor marad a pólóba dörzsölés, vagy akár a hámozás is megoldást jelenthet. Feltéve, hogy van késünk.
Az alapos mosás, hámozás nemcsak a földdel szennyezett vagy kézzel terjedő kórokozók miatt fontos, de a növényvédő-, gombaölő- és felületkezelő szerek esetleges maradékától való megtisztításhoz is szükséges. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) tanácsait követve akkor járunk el a legjobban, ha a következőkre figyelünk:
♦ A zöldségeket, gyümölcsöket javasolt bőséges folyóvízzel alaposan lemosni, esetleg többször is átöblíteni.
♦ Ecetet vagy citromlevet is adhatunk a mosó- vagy áztatóvízhez, ezekkel hatékonyabb az öblítés, gombaölő hatásuk nincs, ezt ne várjuk tőlük!
♦ Abban az esetben, ha megoldható, a leghatékonyabb tisztítási mód a hámozás. Bár ezzel veszítünk némi tápanyagot és rostot, de például várandós, szoptató nők, immunszuppresszív kezelés alatt álló vagy lábadozó betegek esetében ez a biztosabb mód.
♦ A salátafélékről néhány külső levelet távolítsunk el, majd a zöldséget bő vízben, rövid áztatással mossuk meg, majd alaposan öblítsük le hideg vízzel! A szárításhoz jó szolgálatot tesz a salátacentrifuga, ám ha nincs ilyenünk, egy tiszta, száraz konyharuha is megteszi. Jégsaláta esetén elég, ha a külső leveleket leszedjük, a további mosás a levelek tömöttsége miatt már nem szükséges.
♦ A gyökérzöldségeket és a burgonyát akkor is mossuk meg hideg folyóvíz alatt, ha már eleve mosva vásároltuk!
♦ A zöldbab, spárga, uborka, szőlő és az egyéb, kevésbé érzékeny felületű zöldség, gyümölcs esetében, az alapos öblítés közben kézzel dörzsöljük le a látható szennyeződéseket!
♦ Az érzékenyebb felületű fajtáknál, mint amilyen a paradicsom, az érett csonthéjas gyümölcsök (őszibarack, sárgabarack), a gombafélék és a bogyós gyümölcsök, a folyó vízzel történő öblítés javasolt, majd konyharuhára helyezve szárítsuk meg a szemeket!
♦ A banán hámozása és a citrusfélék mosása után is mossunk kezet, hogy eltávolítsuk az esetleges felületkezelő anyagokat! Gyerekeknél általában elég hatásos magyarázatot adhatunk a banán esetében azzal, hogy már csak azért is kell megmosni, mert a majom is megtapogatta.
Már gyerekkorunkban megtanultuk: a héjában van a vitamin – és ez a mondás még szakállas viccek poénjaként is elhíresült. Van is igazság alapja, mivel a héjrészekben koncentrálódik a zöldségek, gyümölcsök értékes tápanyagtartalmának egy része, amely jó indok lehet az alapos mosást követően a héj elfogyasztására, hacsak nem ehetetlen az adott termés héja. Mert ha megesszük a zöldségek vagy gyümölcsök héját, akkor több rostot fogyasztunk el, amelyek nemcsak a jóllakottság érzetünket fokozzák, de az emésztésünkhöz is hozzájárulnak.
Elsősorban a déli és egzotikus gyümölcsök esetében érdemel figyelmet az a tény, hogy ezek a gyümölcsök nem bírnák ki a több napig tartó szállítást, és megromlanának, ha a leszedést követően nem végeznének rajtuk felületkezelést, ami biztosítja, hogy ne száradjanak ki és ne romoljanak meg.
A külső felületkezelést kizárólag engedélyezett gombaölő hatású növényvédő-szerekkel és viaszbevonással végzik, de az is előfordul, hogy csak mesterséges vagy természetes eredetű viaszréteg kerül a gyümölcsre.
Hogy az adott gyümölcsöt csak viaszvédőréteggel vagy emellett növényvédő-szerrel is kezelték, azt a termék címkéjén vagy az üzletben a hozzá kapcsolódó feliraton, molinón kell feltüntetni, ezért mi is keressük az erre utaló jelzéseket! Amennyiben a héj fogyasztásra alkalmatlan, azt is közölni kell a vásárlóval. Ilyen feliratokkal a nagyobb élelmiszerboltokban már biztosan találkoztunk.
Ha a felületkezelésre vonatkozó jelölés nem egyértelmű, jobban járunk, ha a saját biztonságunk érdekében a héjat nem fogyasztjuk el és nem használjuk fel például kandírozott citromhéjként sem. Biztonságosabb, ha süteményekbe a kifejezetten erre a célra szánt, már eleve kandírozott citrom- és narancshéjat használunk, vagy gombaölő-szerrel biztosan nem kezelt, bio gyümölcsöt választunk.
A fentieknek némileg ellentmond egy másik irány, ami a konyhai maradékok és az élelmiszerpazarlás mértékének csökkentését célozza. Ez arról szól, hogy amit csak lehet, használjunk fel a kidobás helyett. Például az egyes zöldségek, gyümölcsök héját meg tudjuk menteni, és nem etetjük vele a szemetest. Természetesen az alapos mosást ilyenkor sem lehet kihagyni, vagyis csak így szabad felhasználni azokat például zöldségalaplé készítéséhez.
Újabban elterjedt az a trend, hogy a banánhéjat is együk meg, egyfajta chips jelleggel, így még ennyivel is kevesebb hulladék keletkezik a konyhában. Azonban nem mindegy, milyen banánt használunk erre a célra! A plantain főzőbanán például olyan fajta, amelynek a héja is ehető, ezt kifejezetten erre a célra termesztik. Az élelmiszerboltokban kapható banánok többsége ugyanakkor Cavendish desszertbanán, amelynek a héja viszont ehetetlen. Ezért, bár szép dolog az újrahasznosítás, ha ehető banánhéjat keresünk, akkor válasszunk erre a célra szánt banánt!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.