Dunamenti hal- és madárkisokos lelkes turistáknak, akik felfedeznék a természetet

Horgászkaland kezdőként a Ráckevei Duna-ágon

Legálisan horgászni kezdőként, pusztán az élmény miatt? Lehetséges. Azt azonban tudni kell, hogy 2019 óta a horgászkártya a horgászengedély kiváltásának feltétele (kivéve a gyerekek és a külföldi, nem egyesületi tag horgászok esetében): ez egy 2200 Ft-os plasztikkártya, amely QR-kód segítségével azonosítja a horgászt. Emellé vehetünk napijegyet, de ha már van némi felszerelésünk – akár kölcsönzött – és nem egész évben, hanem csak a nyaralás alatt pecázgatnánk egy kicsit, érdemes kiváltani az állami turista horgászjegyet, amely 90 napig érvényes; innentől kezdve szabad a pálya.

Ha egy horgász barátunk mellé csatlakozunk be, a legtöbb helyszínen van lehetőség 1000-1500 Ft körüli összegért kísérőjegyet váltani 14 éves kor fölött, ebben az esetben mi magunk persze nem horgászhatunk, de az élményen osztozhatunk. Bármelyik megoldást is választjuk ezek közül, a horgászhely házirendje a vendégekre és a turistajeggyel horgászókra is vonatkozik – csak úgy, mint a különböző tilalmak és korlátozások.

Most pedig nézzük a halakat, amelyekkel jó eséllyel találkozhatunk:

Harcsa – A magyar halgasztronómia egyik főszereplője, a magyarországi halfauna „óriása", hiszen egyes példányainak hossza a két métert, súlya a száz kilogrammot is meghaladhatja (80 centiméter alatt a májusi, júniusi időszakban tilos fogni), ráadásul a harcsa mindenevő: hatalmas szájával mindent bekap, ami csak elé kerül. A harcsa imádja a tavak és folyók mély, gödrös részeit, bedőlt fákat, kőrakásokat, elsüllyedt hajókat, amelyek árnyékában elrejtőzhet.

Keszegfélék – A Ráckevei Duna-ágon gyakori a gyors folyású vizeket kedvelő jászkeszeg, a szilvaorrú keszeg és a paduc. Mindegyikük szívesen fogyaszt lárvákat, ikrákat, férgeket, apró puhatestűeket és planktonrákokat.

Ponty – Vándorló fajként nagy területeket járhat be, elsősorban a jól felmelegedő, iszapos aljzatú, álló és lassan folyó vizeket kedveli. Átlagosan 35 centiméter hosszú, 1,7–1,8 kilogrammos példányok is előfordulnak errefelé, de a ponty az 1,2 méteres hosszúságot és a 40 kilogrammos tömeget is elérheti. Kedveli a vízinövények fiatal hajtásait, az árvaszúnyog-lárvákat és az evezőlábú rákokat, de a növényi táplálékokat sem veti meg.

Réti csík – elsőre inkább kígyónak tűnik, kevés vízben leginkább a felszín közelében bukkanhatunk rá. Apróhal, de akár 15-35 centiméteresre is megnőhet, súlya pedig 80 és 150 gramm között mozog.

További fogható halfajok a Ráckevei Duna-ágon a teljesség igénye nélkül: amur, balin, csuka, compó, csapó sügér, fejes domolykó, márna, kecsege, menyhal, angolna, garda, ezüstkárász, pettyes busa, törpeharcsa, naphal, razbóra, vágó durbincs, gébfélék, compó és aranykárász – a két utóbbit tilalom védi.

Fontos megemlíteni az úszólápokat is, hiszen Európa második legnagyobb kiterjedésű tőzegtalajú, vízen úszó álszárazföldje a Ráckevei Duna-ágon található (az első a Rhone-deltában van). Ez a növénytársulás ad otthont az itt található madarak többségének, de persze a víz tisztításában is fontos szerepet játszik.

Madárles a nádashoz közel, egész évben

Természetesen egész évben, de főként az őszi és tavaszi migráció idején találkozhatunk elképesztő fajgazdagsággal. A hatalmas nádas bőségesen elkényezteti őket élelemmel és biztonságos költőhellyel.

Ezekkel a madarakkal találkozhatunk a régióban, ha elég figyelmesek vagyunk:

Függőcinege – Fészke leginkább lelógó zacskókra emlékeztet, sokszor kizárólag ez alapján ismerjük fel a vízparti fűzfák partján.

Hattyú – Az egész ország területén gyakori, ősi madárfaj: az ókori görögök Apollót ábrázolták hattyú formájában. A Ráckevei Duna-ág mentén is szép számmal előfordulnak, fontos azonban, hogy semmiképp ne etessük őket kenyérrel, mert az beleik elzáródásához vagy fulladásos halálhoz is vezethet.

Jégmadár – A kisebb folyók partján halászó egyik legszínesebb madár: a 16-17 centiméteres jégmadár hasa rozsdaszínű, a fejbúbja, tarkója, háta és farka csillogó kék, innen kapta nevét is. Halivadékokkal táplálkozik, főként folyók és patakok mentén fészkel: nem fészket épít azonban, hanem a kiöklendezett halszálkákra rakja 6-7 gömbölyű fehér tojását. Vándormadár, de nem feltétlenül ugyanott fészkel minden évben – igaz, sokszor évek múlva ismét megjelenik régi költőhelyén.

Nagy kócsag – Magas, 85-100 centiméteres madár, főként nádas mocsarakban, brakkvizes lagúnákban és árterekben érzi jól magát. Étrendje kisebb halakból, békákból áll, de akár kisemlősöket is zsákmányul ejt.

Pettyes vízicsibe – Főként az iszapos, mocsaras részeken találkozni vele, fészkét zsombékosokban építi. 10-12 tojást rak, a fiókák fészekhagyók, akár a rigók. Vízicsigákat, zöld növényi részeket keresgél, amiért akár a víz alá is bukik. Költöző madár, márciustól novemberig tartózkodik nálunk, enyhe idő esetén azonban itt is telel. Jól bírja a hőmérséklet ingadozását.

Szárcsa – A síkságot kedveli, a hegyvidéket kerüli, jellegzetes "piksz-piksz" kiáltásairól és ugatásszerű hangjáról távolról felismerhetjük, de jellegzetes fehér homlokpajzsával a nádasból is kitűnik. Magyarországon telel, halakkal táplálkozik.

Szürke gém – A kiegyenesedve akár egy méteres magasságot is elérő, 1-2 kilogramm súlyú szürkegém páratlan látvány, ahol hosszabb, mozdulatlan időszak után állva vagy a vízben gázolva csap le áldozatára. Az ókori egyiptomiak Bennu istenségüket szürke gém képében ábrázolták, a középkorban a szürke gém pedig ínyenc fogásnak számított: a leggazdagabbak roston sütve tálalták a madarat. Egy madárlesen jó eséllyel találkozunk vele, mivel melegövi vándorútjáról elég korán, már februárban megérkezik, és csak október végén indul újra útnak.

Törpegém – Európa legkisebb gémféléje, hossza 33-38 centiméter, súlya 120 és 150 gramm között mozog. Többnyire sűrű nádasokban, mocsarakban, vízpartokon bujkál, a nádszálakon megkapaszkodva vadászik kisebb halakra, békákra, gőtékre és rovarokra. Veszély esetén a szürke gémhez hasonlóan cövekel, riasztóhangja „get"„gek", repülés közben „kir"-t kiált, párzáskor pedig a bölömbikához hasonló mély, brummogó hangot hallat. Májusban tér vissza dél-afrikai telelőhelyéről, és szeptemberben már vonul is vissza.

Vöcsökfélék – Kedvelik a sekély, homokos aljú tavakat, ahol nincs áramlás, de a lassú folyású folyóknál is feltűnnek, sőt, szaporodási időszakban még a tengerig is elmerészkednek. A 19. században a tolluk nagy népszerűségre tett szert, ezért számuk csökkent, de ma már újra a nem fenyegetett fajok közé tartoznak. Bukórepülésben csapnak le zsákmányukra, különösen az esti órákban, ezért a mesterséges fények miatt sok szilárd felületet víztükörnek néznek, ami számos sérüléshez vezet. A legtöbb faj magányosan vagy párban él, vízi rovarokkal és halakkal táplálkoznak.

A Duna-ág persze nem csak hal- és madár-állományban gazdag. Szinte mindenhol jelen van, ám félénksége miatt ritkán látható a mocsári teknős, ugyanakkor a kecskebéka a jellegzetes, hangos kuruttyolásával hamar elárulja magát.

Érdemes tehát akár egész napos túrát szervezni a különleges flóra és fauna felfedezésére, a cél érdekében pedig akár kenu, kajak, motorcsónak vagy SUP is bérelhető, sőt, szervezett kenutúrák és hajókirándulások is vannak a régióban.

A cikk megjelenését az Kis-Duna mente TDM támogatta, az anyagot a Branded Travel Content egyik szerzője készítette.