Gyerekkorunkban a főzelékek nem feltétlenül tartoztak a kedvenc ételeink közé. Egyeseknek egyenesen kínszenvedés volt minden falat a tökfőzelékből, sárgarépa- vagy finomfőzelékből, mások a paradicsomos káposztát vagy a spenótot nem szerették. Sokunk azonban idővel valahogy megszerette ezeket a főzelékeket is, vagy legalábbis már nem utasítjuk el egyből. Persze, egy jó recept és a megfelelő ízesítés sokat számít.
Utólag visszaemlékezve nem is teljesen értjük, miért voltunk annak idején olyan kritikusak. Talán az az állag okozta ezt, amikor a kanál megállt a főzelékben a túl sok liszt miatt? Vagy csak egyszerűen nem tetszett a színe, a tálalás, vagy egy-egy számunkra idegen fűszer benne? Meggyőződésem például, hogy a tökfőzelék sokak számára csak a kapor miatt nem annyira elfogadott, más ízesítéssel talán kedveltebb lenne ez az önmagában amúgy nem túl intenzív ízű zöldség. A kelkáposztafőzelékről pedig kiderült, hogy bár nem egy Instagram-kompatibilis látvány, mégis sokak kedvence kiskoruktól fogva.
Gyerekkori önmagunkat megkérdezni már nem tudjuk, de a mi gyerekeink számára megadhatjuk annak az esélyét, hogy már egészen kis koruktól kedveljék a különböző főzelékeket. A fő cél: a változatosság, a gyakori kínálás, és az, hogy magunk is megegyük, hiszen csak így lehet jó példával elől járni.
A főzelékeket sűrített és sűrítetlen főzelékekre oszthatjuk. A sűrítetlen főzelékek közé soroljuk például a lecsót vagy a párolt, főtt zöldségköreteket, például a morzsás karfiolt is. A sűrített főzelékek többnyire rántással készülnek. A rántás nem feltétel, hiszen könnyen helyettesíthető más módszerekkel is. Mindjárt ki is térünk ezekre.
A főzelék alapanyaga alapján már igen nehéz lenne a csoportosítás, mert szinte minden zöldségből készíthető főzelék, még a sima salátából is. Így léteznek könnyedebb vagy éppen testesebb főzelékek is, ha például a cukkini- vagy a babfőzeléket vetjük össze rosttartalmuk alapján.
A hagyományos rántáshoz a lisztet felforrósított zsiradékon (zsíron vagy olajon) pirítjuk, míg el nem éri a kívánt színt, majd ezt engedjük fel némi folyadékkal, ami lehet víz vagy a főzőlé, ha pedig tej, akkor már fehér mártásról, vagyis a besamel mártásról beszélünk.
A zsiradék pirítása nehezebben emészthetővé, és energiában is gazdagabbá teszi az ételt.
Egy fokkal jobban járunk a száraz rántással, ahol előbb a lisztet pirítjuk meg önmagában, vagyis szárazon, majd ahhoz öntünk kevés vizet, és így keverjük hozzá az ételhez. A diétás rántásnál is előbb pirítjuk meg szárazon a lisztet, majd a tűzről lehúzva ehhez keverjük hozzá az olajat, és ezt öntjük fel a szükséges folyadékmennyiséggel, elkerülve a zsiradék pirítását.
A sűrítés azonban sokkal kíméletesebb, ráadásul egyszerűbb módon is megoldható. Ez nemcsak a főzelék, de a levesek, mártások esetében is alternatívát nyújt a könnyen odaégethető rántásra, amit, ha nem jól sikerül elkeverni, akkor csomós, liszt ízű is lehet a készétel, és a kanál is megáll benne.
A rántás alternatívái között szerepel például a habarás. A habarás történhet joghurttal, tejjel, vagy a savanykásabb ízvilágú ételeknél akár kefirrel, tejföllel is. Vegyük alapul a joghurtos habarást! A joghurtot csomómentesen elkeverjük a liszttel, majd ehhez merünk hozzá a főzelék főzőlevéből annyit, hogy összemelegíthessük vele. A keveréket szépen, folyamatos kevergetés mellett, vékony sugárban a főzelékhez adagoljuk, így a forró lé nem fogja kicsapni a joghurtot, és nem lesz csomós a végeredmény. Ezt követően még egyszer felforraljuk a főzeléket, hogy a liszt nyers ízét „elfőzzük". Ugyanez a művelet a tejes, tejfölös, kefires habarás esetén is.
Ha nincs otthon se joghurt, se tejföl, se tej, akkor is megoldható a sűrítés, mivel ilyenkor liszttel is sűríthetünk. Ehhez a már kész, főtt főzeléket a tűzről lehúzva, megszórjuk, meghintjük a liszttel, majd gyorsan elkeverjük, hogy a liszt egyenletesen bevonja a zöldségdarabokat. Ezt követően vízzel vagy zöldséglével felengedve, további melegítés mellett keverjük csomómentesre a főzeléket, addig forralva, amíg a liszt nyers íze el nem fő, az étel megfelelően sűrű nem lesz.
A búzaliszt vagy bármely más liszt mellőzésével is megoldható a főzelékünk kellő mértékű sűrítése, és így akár egészen krémes állagot is kaphatunk, amellett, hogy a glutént is kiiktattuk a receptből, ha éppen arra lenne szükség. Nem kell hozzá más, csak burgonya, vagy még az sem. A burgonyával úgy sűríthetünk, hogy a külön vagy a főzelék főzővízében megfőtt, áttört burgonyát összekeverjük vagy lepürésítjük a főzelék alapanyagával.
A saját anyagával sűrítés nem más, mint amikor a már kész, főtt zöldségekből elveszünk egy adagot és azt botmixerrel vagy turmixgép segítségével pürésítjük, majd ezt adjuk hozzá a főzelékhez. Így maradnak benne darabos részek, de mégis sűrűvé, kanalazhatóvá varázsoltuk. Ha a teljes mennyiséget pürésítjük, akkor már főzelékpüréről beszélünk. Ugyanez több vízzel, vagy akár tejjel, tejszínnel kipótolva krémlevessé is hígítható. Így mi magunk tudjuk alakítani a sűrűséget és egy alapanyagból akár kétféle ételt is készíthetünk.
1. Puffadás ellen – Az első főzőlé elöntése vagy a fedő nélküli főzés segíthet csökkenteni a rostdús zöldségek emésztéséből eredő, egyénileg különböző mértékű puffadást, különösen, ha hüvelyesekből készül a főzelék.
2. A bántó szelek ellen – A babérlevél jól bevált erre, bár mivel szélhajtó, nem akadályozza meg a szelek keletkezését, ellenben megkönnyíti a távozásukat. Mivel a bent rekedt gázok igen kellemetlen, feszítő érzést okoznak a belekben. Ha ez gyakran előfordul, annak több oka lehet, elképzelhető, hogy a bélflóránkat érdemes kicsit rendezni, például savanyított élőflórás tejtermékekkel, fermentált zöldségekkel vagy külsőleg pótolt probiotikumokkal.
3. Nem kell unalmasnak lennie a főzeléknek! Elő a friss vagy szárított fűszerekkel, amiket otthon nevelgettünk, akár csak a mikrozöldeket vagy csírákat! A bátrabbak akár ehető virágokkal is próbálkozhatnak. Előtte azért bizonyosodjunk meg arról, hogy az valóban ehető, ne a szobadísznek szánt virágok szirmait csipdessük le egyből!
4. Nem kell, hogy húsos legyen a feltét – A főzelékek gyakori kiegészítői a főtt, sült húsok, virsli, kolbász, pörkölt, ragu vagy fasírt, de időnként el lehet ettől is térni. A főtt tojás, tükörtojás, omlett, zöldséges röszti, és egyebek mellett időnként bevethetők a zöldséges, húsmentes fasírtok is. Ezek szinte ugyanúgy készülnek, mint a darált húsos fasírt, de itt a zöldségek – például a reszelt répa, cukkini vagy zöldborsó – adják a színt és az ízt, a főtt rizs vagy köles pedig a tömeget, amit a hozzákevert tojás köt össze. Még jobb, ha nem bő olajban, hanem vékonyan kiolajozott tepsiben sütjük meg a zöldséges fasírtot a sütőben. Így még könnyebben emészthető, spóroltunk némi zsiradékot, és a konyha sem lesz olajszagú.
5. Alaplevek újrahasznosítása – A húsvéti sonkafőzéskor megmaradt főzőlé vagy bármely húsos, csont- vagy zöldségleves alapleve bátran hasznosítható a későbbiekben főzelékfőzésnél is. Így akár a sómennyiség is csökkenthető, mivel önmagában is ízesebb lesz a készülő étel, és nem igényel annyi sót.
6. Ne legyenek titkos összetevők! – Ha gyerekeknek kínáljuk a főzeléket, érdemes beavatni őket már a kezdetektől, hogy mit tartalmaz az adott étel, így nagyobb az esély, hogy könnyebben elfogadják, ha tudják, mit is esznek.
Édesanyám tejbe áztatott zsemlével sűrítette a spenótfőzeléket, amibe még főzés közben tojást is kevert. Így lett igazán krémes és ízletes. Gyerekként azonban sokáig nem szívesen kanalaztam belőle, mert nem tudtam, mik azok a fehér csomócskák. Aztán amikor megtudtam, hogy ezek csak a zsemle maradványai, akkor már jóízűen faltam be az összeset, és az egyik kedvenc főzelékem lett, legalábbis abban a formában, ahogy otthon megismertem. Utána már csak azt nem értettem, mások miért nem szeretik. De persze, az ízlésekről nem érdemes vitatkozni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.