A látogatók szeme láttára jött világra a fővárosi állatkert tapírbébije

Nemrég azzal az örömhírrel rukkolt elő a Fővárosi Állat- és Növénykert, hogy két kölyök cseperedik a Pálmaházban látható törpe selyemmajmoknál. A mókás lakókról az egyik gondozójuk egy helyes videót is készített, amely ide kattintva csal majd mosolyt az arcukra. Kicsivel korábban a sörényeshangyász- és a matakókölykök is megörvendeztették az állatkert látogatóit, akikről ebben a cikkünkben írtunk bővebben. Az állatkert legújabb jövevénye pedig vasárnap született - a kis tapír az első perctől kezdve látogatható, ugyanis a kifutóban jött világra, a szerencsés látogatók szeme láttára.

Mint az kiderült, a tapírbébi nem szégyenlős, anyukája mégis úgy döntött, hogy egy védett, nyugalmas, félreeső istállótérbe rejti el kicsinyét, ezért a közönség néhány napig még nem láthatja őket - tudtuk meg az állatkert közleményéből. A kis tapír születése egyébként különlegességnek számít a fővárosban,

Az anyaállat a Dél-Amerika kifutó hátsó részén adott életet kicsinyének, és az ellés közben nem csak az arra sétáló látogatók, hanem Géza, a 22 esztendős apuka is mindvégig ott volt. A tapírokkal közös kifutóban, velük „társbérletben" lakó többi dél-amerikai állat, így a vízidisznók, a nagy marák és a nanduk is érdeklődve figyelték az eseményeket, sőt, az egyik vízidisznó még az újszülött letisztogatásába is besegített Sukinak. A jövevény rövid időn belül lábra is állt, de persze az első lépéseket még igen reszketeg lábakkal tette meg. A kicsi később az emlőket is sikeresen megtalálta, és azóta is rendben táplálkozik, gyarapszik.

A születés pillanatait, illetve a kicsi első lépéseit a gondozók meg is örökítették, a felvételekből készült kisfilmet szerdán tette közzé az állatkert, és most mi is megmutatjuk önöknek:

Azt még nem lehet pontosan tudni, hogy milyen nemű a kis jövevény. Amint kiderül, hogy kisfiú, vagy kislány bujkál a tapírok istállójában, nevet is keresnek a bébinek.

A tapírok négy faja közül az állatkertekben általában a dél-amerikai, más néven síkföldi vagy közönséges tapírt szokták bemutatni: ehhez a fajhoz tartoznak a budapesti tapírok is. Dél-Amerikai csapadékosabb vidékein, a Kolumbiától egészen Argentína északi részéig terjedő terület erdőségeiben és mocsaras vidékein őshonosak. Mivel élőhelyük egyre zsugorodik, mi több, egyes vidékeken vadásznak is rájuk, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által létrehozott, a fajok veszélyeztetettségének mértékét kifejező értékelési rendszerben a dél-amerikai tapírt az úgynevezett sebezhető fajok között tartják számon.

A nőstények átlagosan 13 hónapig vemhesek, és ellésenként egy, nagy ritkán két utódot hoznak világra. Az újszülöttek – a lényegében egyszínű felnőttekkel ellentétben – csíkosak, illetve a lábaikon foltokat viselnek. A fiatal tapírok 6-8 hónapig, esetleg még ennél is tovább vesznek magukhoz anyatejet, de már viszonylag hamar megpróbálkoznak a szilárd táplálékkal is, amelynek aránya aztán fokozatosan nő a tej arányához képest. A fiatalok általában másfél éves korukra válnak teljesen önállóvá, az ivarérettséget pedig 2-3 évesen érik el. A tapírok élettartama akár a 30 évet is meghaladhatja.