Elhagyta a madárovit a karvalykeselyű-fióka

A márciusban kikelt fióka kirepült a fészekből, így a szakemberek idejét látták a beszokatásnak a Tarzan ösvényén látható nagy ragadozó madárröpdébe. Az áttelepítés problémamentesen zajlott, és a fióka szabadon engedése előtt sor került egy állatorvosi vizsgálatra is, olvasható az Állatpark közleményében.

A kritikusan veszélyeztetett madárfajnak először született utóda hazánkban. A Nyíregyházán élő tenyészpár csaknem húsz éve költözött a SóstóZoo-ba. A két madár hosszú ideig nem mutatott érdeklődést egymás iránt, de idén januárban fészket raktak, az egyetlen tojásból pedig 55 nap alatt kikelt a fióka. A rohamos gyorsasággal növekvő fióka eddig egy látogatóktól elzárt részen élt, ahol szülei felváltva etették, most azonban hogy röpképessé vált, ideje volt az áttelepítésnek, ezért a keselyű család a marabukkal, afrikai sasokkal, és kaffer szarvasvarjúkkal közös volierbe került.

Napi 150 km-t is képes lenne megtenni

Az impozáns megjelenésű állatok a közepes termetű keselyűfélékhez tartoznak, szárnyfesztávolságuk 220-240 centiméter. Afrika trópusi vidékein élnek, a természetben kizárólag nagyobb állatok tetemével táplálkoznak, ezáltal mindennapi életük függ a patások vonulási útvonalától. Az élelemszerzésért sokszor napi 150 kilométert is megtehetnek.

Tetemkeresési módszerüket és a megtalált dög körüli csoportos megjelenésüket korábban rendkívül jó szaglásukra vezették vissza, sőt, egyes népcsoportok egyenesen telepatikus képességeket tulajdonítottak nekik. Valójában azonban az óvilági keselyűk a táplálék megtalálásában látásukra hagyatkoznak: amint egyik fajtársuk meglát egy tetemet, elkezd egyre alacsonyabban körözni körülötte, amit a többiek észrevesznek és követik. Nagyobb tömegben egy nagy testű állat maradványait akár húsz perc alatt képesek eltakarítani: elsőként a belsőségeket, majd a húst, a bőrt és végül a kisebb csontokat fogyasztják el.

A Gyps ruepellii fajt a levegő bajnokának nevezik, egyedei általában hatezer méter körüli magasságban szoktak tartózkodni, de megfigyelték már őket 11 ezer méteren is. Erre azért képesek, mert vérükben a hemoglobin olyan különleges változata található meg, amely erősebben kötődik az oxigénhez, ezáltal a kis légköri nyomás ellenére képes a szükséges mennyiség megkötésére. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) először 2007-ben sorolta be fenyegetett kategóriába, majd 2012-2014 között veszélyeztetettnek nyilvánították.

Mivel állománya napjainkban is folyamatosan csökken, élőhelyei elvesztése, illegális kereskedelme és a megmérgezett táplálékállatai okozta pusztulása miatt, 2015 óta kritikusan veszélyeztetett fajjá vált.