Olyan, mint az IKEA, csak itt bor van a polcokon

Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, az idén nyáron átadott, négyszáz kilométeres stájer borvidék-kerékpárút hangulatos kisvárosaival, termálfürdőivel, békés hangulatával már önmagában elég indokot szolgáltatna, hogy most azonnal eldobjanak mindent a kezükből, és útnak induljanak ide. De az i-re a pontot kétségtelenül az út mentén sorakozó zseniális helyi termelők és az ő csodás látogatóközpontjaik teszik fel.

Legyen szó babról, tökmagról vagy borokról, legyen a helyszín aprócska házikó, vagy egy kortárs műalkotásnak beillő, hatalmas bemutatótér, a természet tisztelete és szeretete, a helyi büszkeség mindenhol jelen van. És éppen emiatt annyira imádni való az egész környék. Tartson velünk, ismerje meg ezeket a helyeket, melyektől jócskán lenne mit tanulnunk!

Käferbohnen Kabinett: minden, amit a babról tudni lehet

Evett már babos csokit, vagy babhabos süteményt? Ha elkerekezik a Bad Radkersburgtól nem messze, a Mura-kerékpárút mentén található Käferbohnen Kabinettbe, garantáltan egy nagy igen lesz a válasz. Hogy mi az a Käferbohne? A dél-stájer vidéken így nevezik a nagy méretű, lilás-bordós színű, tűz- vagy törökbabot (németül Feuerbohne, latinul Phaseolus coccineus).

A háború idején népeledelnek számító bab a jólét beköszöntével rohamosan vesztett népszerűségéből. Ma igyekeznek helyreállítani a renoméját, a salátáktól kezdve a süteményeken át a lekvárokig rengetegféle felhasználási módja létezik. Ezekkel ismerkedhetünk meg az uniós támogatással létrejött, kívülről szőlővel befuttatott mesebeli mézeskalács-háznak kinéző, belülről korszerű mini látogatóközpontot rejtő épületben. A beugró 3,50 euróba kerül, ezért cserébe a bájos Michaela, – a Käferbohnenkönigin, vagyis a babkirálynő –, mindent elmesél a babtermesztésről.

Olyan érdekességeket lehet tőle megtudni, mint például, hogy a bab miatt van annyi kukoricatábla a környéken: a gazdák természetes támasztórendszernek használják, amire a bab felfuthat. De Michaela azt a fűszernövényt is szívesen megmutatja, amivel együtt elkészítve a babot, búcsút mondhatunk a kellemetlen felfúvódásnak. És persze kóstolót is kapunk a babos finomságokból – a vörösszőlős-babos csokoládé például kifejezetten addiktív termék.

Genussregal: olyan mint az IKEA, csak bort árulnak

A Mura-kerékpárút Bad Radkersburg és Leibnitz közötti, 50 kilométeres szakaszán még egy zseniális látogatóközpontot találunk. Ez a Vogau határában magasodó, kortárs művészeti alkotásnak is beillő, konténerekből összeinstallált Genussregal épülete. A túra egy pohár borral indul, majd kényelmes párnáknak dőlve, egy rövidfilm megtekintésével kezdhetjük az ismerkedést a helyi termelőkkel és a Genussregalt üzemeltetők küldetéstudatával.

A látogatás második részében egy kiskanalat kapunk a kezünkbe, és egy tágas kiállítótérben nem csak elméletben, de gyakorlatban is megismerkedhetünk a helyi termékekkel a tökmagolajtól a húskészítményeken, a stájer almán, a mézen, a különböző eceteken át a borokig, vagy éppen a csokoládéig. A kiállítás önmagában is érdekes lenne, kóstolgatással kiegészítve viszont egyenesen tökéletes.

A kijárat természetesen a bolton keresztül vezet, ami pont olyan, mint egy IKEA alsó szintje, csak itt a polcokon nem összeszerelhető Beddinge kanapék és Ivar polcrendszerek sorakoznak, hanem isteni borok, olajok és más termékek. A Genussregal naponta reggel héttől este hétig várja a látogatókat, a belépő hét euróba kerül, ha vezetést is kérünk, akkor pedig plusz egy eurót kell ráfizetnünk.

Hartlieb olajmalom: tökmagmennyország

Aki először látogat Stájerországba, garantáltan egy új függőséggel tér haza: mindenre tökmagolajat akar majd önteni. Pedig elsőre kifejezetten furcsa, hogy nemcsak a salátákba, vagy éppen a krémlevesekre öntenek belőle, de az évek során volt már szerencsénk tökmagolajjal meglocsolt tiramisuhoz és vaníliafagyihoz is. Utóbbi egyébként valami fenomenális, és pofonegyszerű desszert. Nem kell hozzá semmi más, csak egy kis fagyi, pár karamellizált tökmag és némi tökmagolaj. De a tökmagolaj magában, borkorcsolyának is kiváló: egy tálba kiöntünk egy kis olajat, megsózzuk, és kenyérrel tunkolgatjuk – isteni!

Ilyen felvezetés után biztosan kíváncsi, hol és hogyan készül a jó minőségű tökmagolaj. A Leibnitzből Deutschlandsbergbe vezető kerékpárúton, Heimschuhban található az egyik legmenőbb stájer olajmalom a Hartlieb család kisüzeme. Az alsó szintet a gyártórészleg és a hangulatos bolt foglalja el. Itt a tökmagolaj mellett más különleges olajokat – például pisztácia-, dió- vagy mogyoróolajat –, eceteket és különböző ízesítésű, csokival bevont magvakat vásárolhatunk.

A legjobb az egészben, hogy a bemutatótéren, bolton és az üzemen is látszik, hogy tulajdonosai szerelmesek abba, amit csinálnak. Lelkesen magyarázzák a spéci stájer olajtök tulajdonságait, és részletesen megismerkedhetünk a gyártási folyamatokkal. A tökről azt kell tudni egyébként, hogy egy kifejezetten olajsajtolásra kinemesített típus, nincs héja a magjának, így könnyebb vele dolgozni. Egy liter olaj előállításához két és fél kiló magra van szükség, ami mintegy negyven tökből nyerhető ki.

A malom felső szintjén az olajsajtolás régi eszközeivel ismerkedhetünk meg, és persze lehet különböző olajakat kóstolni is. Itt olyan hasznos információkkal gyarapodtunk, mint például, hogy a tökmagolaj nagyon érzékeny a fényre – ezért árulják mindig sötét üvegben, vagy dobozban. Elég csak negyed órára kitenni a napra, és már keserű is. További érdekesség, hogy az olaj színe alapvetően vörös, ezt kiöntés közben lehet látni, jellegzetes zöldes színét csak fehér tányéron produkálja. Egy ilyen látogatás után ember legyen a talpán, aki képes több liternyi olaj felvásárlása nélkül elhagyni a terepet. Nekünk nem sikerült.

Újságírónk az Österreich Werbung meghívására érkezett a régióba.