Az étkezés történetePompejiben és Rómában című kiállítás azt mutatja be, hogy az 1. és a 4. század között honnan és hogyan érkeztek az élelmiszerek az ókori római birodalom fővárosába, hogyan osztották szét a birodalom különböző részeiből érkező szállítmányokat, és mit ettek a római lakosság különböző rétegei.
Az Augustus és Constantinus császár uralkodása közötti századokról van szó, amikor a Földközi-tenger medencéjében megkezdődött az első fogyasztási globalizáció. Az olívaolaj a spanyol Andalúziából, a búza Egyiptomból, a bor Galliából érkezett Rómába és Itália többi nagyvárosába. Az élelmiszerrakományok szárazföldön és főleg tengeren folyamatosan érkeztek Róma kikötőjébe, Ostiába, amely a birodalom egyik legnagyobb kikötője volt. Innen az Ostiánál torkolló Tiberis folyón jutottak tovább a római piacokra. A jóval kisebb Pompeji is saját kikötővel bírt, és Pozzuoliban ásták ki a legjobb állapotban fennmaradt ókori piacot.
Az akkor egymilliós lakosú ókori Rómában minden kapható volt, ami megtermett a birodalom területén. A nép (plebs) tagjai között havonta ingyenes búzaadagot osztottak szét a kenyérsütéshez, a római utcákon korabeli sütödék és kocsmák kínáltak gyorsan bekapható falatokat, a gazdagok lakomákon tálalták fel vendégeiknek a világ legtávolabbi részeiből hozott ritka és drága ínyencségeket - írja az MTI.
A november 15-ig a római Ara Pacis-békeoltár melletti kiállítótermekben látható kiállításon a Vezúv 79-es kitörése miatt Pompejiben megkövült ételmaradékok, magok is láthatók, közöttük egy a katasztrófa előtt sütött és megkövült kenyér is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.