9 évig várta halott gazdáját – Hachiko és a világ leghűségesebb kutyáinak megható történetei

Hachiko, a krémfehér akita 1923 novemberében született egy Odate melletti farmon, majd 1924-ben került Hideszaburó Ueno professzorhoz, a Tokiói Császári Egyetem oktatójához. A kutya mindennapi rutinja abból állt, hogy reggelente elkísérte gazdáját a tokiói Shibuya állomásra, délután pedig pontosan a vonat érkezésekor ott várta őt.

Hachiko a hűség szimbóluma

Ez a szoros kötelék 1925 májusáig tartott, amikor a professzor munka közben váratlanul meghalt az egyetemen egy agyvérzés következtében. Hachiko hiába várta a szerelvényt aznap, gazdája soha többé nem tért haza, ám a kutya a következő kilenc évben, kilenc hónapban és tizenöt napban rendíthetetlenül visszatért az állomásra minden egyes délután. 

Kitartása eleinte értetlenséget, később viszont hatalmas tiszteletet váltott ki a helyiekből, és miután egy országos lap megírta történetét, a japán hűség nemzeti szimbólumává vált. 1934-ben, még a kutya életében bronzszobrot emeltek a tiszteletére a Shibuya állomásnál, amelynél az avatási ceremónián maga az állat is jelen volt. Hachiko végül 1935. március 8-án pusztult el a Shibuya negyed egyik utcáján. Hamvait gazdája mellé, az Aojama temetőbe helyezték, így haláluk után végül újra találkozhattak.

Hachiko szobra ma a Shibuya állomáson látható, de a hűséges kutyának máshol is állítottak emlékművet. Az akita példáján keresztül – a fajta még múzeumot is kapott Japánban, amely előtt szintén áll egy Hachiko szobor – most a történelem más híres kutyáival is megismerkedhetünk, hiszen a japán eb esete nem egyedülálló.

Melyek a világ leghűségesebb kutyái?

Bob Coveiro, Brazília

A brazíliai São Paulo államban új törvényt fogadtak el, amely lehetővé teszi a házi kedvencek családi sírhelybe történő temetését. A jogszabályt egy Bob „Coveiro” (azaz sírásó) nevű hűséges kutya ihlette, aki gazdája halála után tíz éven át a temetőben élt, és a gyászolók vigasztalásával vált helyi jelképpé. A kezdeményezés célja annak elismerése, hogy az állatok a család teljes jogú tagjai, így a közös nyughely megilleti őket. 

Greyfriars Bobby, Skócia

Az edinburgh-i Skye terrier gazdája, John Gray 1858-as halála után tizennégy éven át, a zord téli viharok ellenére is hűségesen őrizte ura sírját a Greyfriars Kirkyard temetőben. Rendíthetetlen kitartása mélyen meghatotta a helyieket, ezért tiszteletére bronzszobrot emeltek a nyughelye közelében (amely ma is kedvelt látványosság), hogy emléket állítsanak a különleges állatnak. Bobby odaadása azóta világhírűvé vált, történetét pedig a Disney 1961-es filmje tette a hűség örök szimbólumává. 

Bobbie, USA

A skót juhász és angol pásztorkutya keverék 1923 nyarán, egy indianai utazás során maradt magára, majd hat hónap alatt több mint 4500 km-t megtéve vágott át az országon, hogy hazatérjen az oregoni Silvertonba. Útja során idegenek segítségére és saját, legendássá vált navigációs ösztöneire támaszkodott, amíg végül mindenki őszinte döbbenetére újra találkozott családjával. Bobbie kitartása és hazatalálása az önfeláldozó hűség egyik legmeghatóbb történetévé vált. 

Shana, USA

Amikor idős gazdái egy kegyetlen New York-i hóvihar foglyaivá váltak, a félig farkas, félig német juhász keverék Shana félelmet nem ismerve ásott alagutat a mély hótorlaszokon keresztül. A kutya centiről centire küzdötte át magát a jeges terepen, amíg végül biztonságba nem húzta a reményvesztett házaspárt. Shana önfeláldozása nemcsak az életüket mentette meg, hanem a kutyák védelmező erejének egyik legszebb példájává is vált. 

Max, Ausztrália

Amikor egy hároméves kislány eltévedt az ausztrál vadonban, Queensland-ben, a hűséges Max egész éjszaka mellette maradt, hogy jelenlétével megnyugtassa a gyermeket a sötétben. Hajnalban a 17 éves kutya elindult segítséget keresni, és éles érzékeinek köszönhetően sikeresen visszavezette a mentőcsapatot a kislányhoz. Max intelligenciája és védelmező ösztöne döntő fontosságúnak bizonyult a mentőakció során, bátorsága pedig az egész országot lenyűgözte. 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: