Még a NASA dolgozóit is meglepte az, amit az űrszondájuk talált a Naprendszer szélén

A NASA bejelentette, hogy ember alkotta szerkezetük minden eddiginél messzebbre jutott az űrben, és eközben különös felfedezést tettek.

1977-ben két űrszondát indítottak útnak, a Voyager 1-et és 2-t, azzal a céllal, hogy feltérképezzék a Naprendszer külső határait. Ez már önmagában is ambiciózus célkitűzés, de a NASA most elárulta, hogy nemcsak hogy elérték ezt a célt, de egy olyan térségre bukkantak, ahol különös dolgok történnek.

A szondák elértek arra a pontra, ahol a hőmérséklet elképesztő mértékben megemelkedik.

A NASA szerint többféleképpen is meghatározhatjuk, hol ér véget a Naprendszer: a bolygók határánál, az Oort-felhőnél, vagy ott, ahol a Nap gravitációs hatása már nem elég erős ahhoz, hogy visszahúzza az objektumokat. A Voyager felfedezése szempontjából azonban a legrelevánsabb meghatározás a Nap mágneses mezőjének határa, az a pont, ahol az a csillagközi közegnek ütközik.

- írta a NASA.

Ez egy óriási buborékot hoz létre a Nap és bolygói körül, amit helioszférának nevezünk. A napszél és a csillagközi szél közötti határt a heliopauza jelenti, ahol a két áramlat nyomása kiegyenlítődik. Ez a nyomáskiegyenlítődés azt eredményezi, hogy a napszél visszafordul.

Pontosan ezen az ütközési zónánál találtak a tudósok olyan extrém fizikai jelenségeket, amik őket is meglepték, hatalmas hőmérsékleti kilengések, valódi termikus vihar tombol ott. A Voyager 1 szenzorai 30 000 és 50 000 Kelvin közötti hőmérsékletet regisztráltak, ez 29 700 és 49700 Celsius fok, azaz olyan forróság, amit aligha társítanánk a hideg űrhöz.

Ez a térség a találó tűzfal (Wall of Fire) nevet kapta. Noha falról beszélünk, ez természetesen nem egy szilárd akadály, hanem egy szuperforró zóna, ahol a napszél és a csillagközi szél közötti súrlódás extrém energiájú részecskéket gerjeszt. A szondák képesek voltak áthaladni ezen a térségen, és továbbra is küldik az adatokat a Földre, immár a Naprendszeren túlról - írta a Unilad.