

Szerelemnek, odaadásnak, mély kötődésnek tűnhet, amikor valaki az egész életét a párja köré szervezi. A pszichológus szerint azonban egy egészen más dinamikáról van szó. Dr. Makai Gábort kérdeztük arról, mit érez valójában a párja iránt az, aki társfüggőséggel küzd.

A társfüggőség gyökerei a gyermekkorban keresendők. A szakember szerint előzménye általában a feltételhez kötött szeretet tapasztalata és egy érzelmileg kiszámíthatatlan, elérhetetlen szülő jelenléte, aminek hatására az ember azt tanulja meg, hogy a biztonság, az elfogadás, a szeretet csak akkor jár neki, ha azt kiérdemli.
„A viselkedés hátterében az áll, hogy szeretne megnyugodni, biztonságban lenni. A múlt következményeként mindenáron kapcsolódni akar, mert csak így érzi magát biztonságban” – mondja a pszichológus.
Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a társfüggőség könnyen összetéveszthető a szeretettel, egy mély kötődéssel.
„Amikor társfüggőségről beszélünk, az túlmutat a ragaszkodáson és a szereteten. Első blikkre úgy tűnhet, mintha ez egy egészséges működés lenne, de valójában egy identitásproblémáról van szó” – mondja a pszichológus.
„A függő helyzetbe kerülő önértékelése a társán múlik. A másik ember visszajelzésein, a másik ember állapotán: ha ő jól érzi magát, akkor én is jól érzem magam” – fogalmazza meg a társfüggők belső működését a szakember.
A probléma nem abban keresendő, ha valaki figyelmes vagy segítőkész:
„Nem az a baj, hogy a társfüggő tesz a másikért, segít a párjának, hanem az, hogy mindeközben feladja saját magát” – Dr. Makai Gábor szerint a társfüggő azt a belső nyomást éli meg a kapcsolatában, hogy felelős a párja érzéseiért, rajta múlik a hangulata. Ha a partnere rosszkedvű, azt saját hibájaként értelmezi, azonosítja.
A társfüggő ember konfliktuskerülő, nehezen mond nemet, inkább alkalmazkodik, csak hogy elkerülje a csalódást:
„Elkerülő magatartást folytat, mert fél az elutasítástól és az elhagyástól” – magyarázza a szakember. Ennek a viselkedésnek a következménye, hogy a kapcsolat megőrzése minden mást felülír: fenntartásáért folyamatosan feláldozza saját igényeit.
Ez az intenzív félelem az elhagyástól az egyik fő motorja ennek az állapotnak
– hangsúlyozza Dr. Makai Gábor, majd így folytatja:
„Mivel ez a félelem vezérli, a társfüggő ember nem tud elmélyülni a kapcsolatban, hiszen egy állandó készenléti állapot jellemzi.”
A társfüggővel élő partner nem érzékeli problémaként a helyzetet.
„A másik fél sokszor belekényelmesedik pozíciójába. Elfogadja, megszokja, hogy a társa aranyos, kedves, segítőkész, odaadó” – magyarázza a pszichológus. Ilyenkor a párkapcsolat működőképesnek tűnik, és a megszokásnak köszönhetően nem jelenik meg a változtatás igénye sem:
„A társ nem úgy éli meg a függő helyzetet, mint egy negatív vagy egészségtelen működést vagy valamit, amin változtatni kellene” – Dr. Makai Gábor szerint ilyenkor a pár másik fele – akár mindenféle rosszindulat nélkül – beleáll a társfüggő viselkedése mentén létrejött szerepébe. Nem veszi észre, hogy a másik fél nem elég önálló, vagy azt, hogy újra kellene keretezni, máshogy működtetni a kapcsolatot.
Azonban a szakértő hozzáteszi, ha a partner nárcisztikus jegyeket hordoz, előfordulhat, hogy ahelyett, hogy elősegítené a másik fél autonóm működését, önállóságát, inkább ráerősít a függő helyzetre:
„Fenntartja ezt a függést, és megerősíti a függesztő pozícióját.”

A szakpszichológus szerint igen, de a változás kulcsa a felismerés.
„Ha az, aki függőségi pozícióban van, felismeri a helyzetét, annak nyomását, és megtanulja kezelni a szorongását, a félelemből fakadó gondolatokat, akkor képes lesz máshogy működni a kapcsolatban” – a szakember szerint ebben sokat segíthet a pszichoterápia és az, ha a társfüggő – akár kis lépésekben – elkezdi megszakítani viselkedési mintáit, megszokott sémáit.
„Ezt megteheti azzal, hogy megfogalmazza saját szükségleteit, érzéseit. Elsősorban saját magában, majd a párjával szemben. Így ő is tehet azért, hogy megjelenjen a kölcsönösség a kapcsolatban, és a függőségi helyzetben lévő ember igényei is kielégítésre kerüljenek” – tanácsolja Dr. Makai Gábor.
A párja tudtára hozhatja, mi fontos számára. Megtanulhat nemet mondani.
A pszichológus szerint ez a fajta kommunikáció az, ami segíthet, hiszen így a társfüggő megtapasztalhatja, hogy ha el is tér megszokott sémáitól, akkor sem hagyják el. Ez a visszajelzés, pozitív megerősítés szükséges, hogy a függő leküzdhesse szorongását, és kialakíthassanak egy nagyobb érzelmi biztonságot nyújtó, egészségesebb kapcsolatot.

Az alábbi videóra kattintva hasznos tippeket hallhatsz a társfüggőségről és az öngyógyításról:
A következő témákban is elolvashatod a pszichológus tanácsait:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.