
A közelmúltban elhunyt Voith Ági emléke újra előhozta a kérdést: hogyan éli meg valaki egy hosszú házasság után a társ elvesztését? Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint ilyenkor nemcsak a szeretett személy hiányzik, hanem az élet megszokott rendje és az önazonosság egy része is megrendül.

Egy hosszú, akár 40–50 évig tartó kapcsolat után nem egyszerűen egy embert veszítünk el, hanem azt a mi-t, amiben addig éltünk. Ilyenkor megrendül az identitásunk: ki vagyok én nélküle? Mi a szerepem a világban?
– magyarázza a szakértő.
Dr. Makai Gábor szerint ez az állapot identitásválsággal jár, amit gyakran kísér ürességérzés, magány és a napi rutin összeomlása. A közös rituálék, a megszokott apró dolgok, amelyek eddig kapaszkodót jelentettek, hirtelen eltűnnek.
Az ember sokszor robotpilóta-üzemmódban működik, elvégzi a napi teendőket, de belül üresnek érzi magát”
– mondja szakpszichológus.
A pszichológus figyelmeztet, a gyász nem egyenes vonalú folyamat. Van, amikor az ember jobban érzi magát, majd hirtelen újra elönti a fájdalom. Ez dr. Makai Gábor szerint ez teljesen normális. Gyakran jelentkezik a bűntudat érzése is. Sokakban felmerül a kérdés: „Szabad nekem nevetni? Örülni valaminek? Ez nem árulás?” – ezt a jelenséget lojalitáskonfliktusnak nevezik. Hosszú házasságok után különösen erősen jelenik meg, hiszen a személy az évtizedek alatt szinte eggyé vált a párjával.
A klinikai szakpszichológus hangsúlyozza, hogy a gyász soha nem múlik el teljesen. A kapcsolat nem tűnik el, az emlékek fájdalommal, de átalakulva élnek tovább. A gyász feldolgozása azt jelenti, hogy az ember újra képes értelmet találni az életében, és újra definiálni önmagát.
Ez egy hosszú újratervezési folyamat: új sémák, új rituálék, új célok kialakítása szükséges, amelyek segítik az alkalmazkodást a veszteséghez
– mondja dr. Makai Gábor.
Sokan kérdezik, mikor lehet újra ismerkedni. Nincs rá kőbe vésett szabály.
Nem az életkor számít, hanem az, hogy az új kapcsolat ne pótlék legyen, ne menekülés az egyedüllét elől. Ha valaki valóban kíváncsi a másik emberre, jól érzi magát vele, akkor bűntudat nélkül kapcsolódhat. Ha viszont a kapcsolat csak a gyász elnyomását szolgálja, az inkább baráti vagy támaszjellegű lesz – és ez sem baj, csak fontos tisztán látni
– hangsúlyozza a pszichológus.
A válasz sajnos egyszerű: nem igazán.
A pszichológus szerint a fájdalom mélységére nem lehet előre felkészülni. Még azok számára sem, akik már éltek át veszteséget, mert egy társ elvesztése mindig különösen erős és megrázó lelki élmény.
Van egy kivétel: ha a partner hosszú ideje beteg. Ilyenkor az ember már a halála előtt elkezdhet gyászolni, ami valamennyire segíthet a feldolgozásban. A hirtelen halál viszont sokkal nagyobb megrázkódtatást okoz.

A gyászolónak nem tanácsokra van szüksége, hanem jelenlétre és érzelmi támogatásra.
Legyünk érzelmileg elérhetők – ne legyünk se túl sokak, se túl kevesek. Hallgassunk, ha arra van szükség, és beszélgessünk, ha azt kívánja
– tanácsolja dr. Makai Gábor.
Apró, konkrét gesztusok sokat számítanak: bevásárlás, főzés, orvoshoz kísérés, egy kedvenc sütemény vagy rövid látogatás. Mindez azt az érzést erősíti, hogy a gyászoló nincs egyedül, és biztonságban érezheti magát.
Olyanok legyünk, mint a partjelző a pálya szélén: ott vagyunk, és akkor mozdulunk, amikor kell
– tanácsolja a pszichológus.
Ez a jelenség sajnos nem ritka. A szakember szerint gyakran alakul ki súlyos depresszió az életben maradt félnél.
Nem tudatos döntésről van szó, hanem egy folyamatról: az ember elengedi az életet. Nem eszik, nem iszik, nem szedi a gyógyszereit, nem megy orvoshoz. Minden mindegy lesz
– magyarázza dr. Makai Gábor.
Ezt a szakirodalom passzív öngyilkosságnak nevezi. Idős korban, meglévő betegségekkel a leépülés akár hetek alatt végzetes lehet. „Nem feltétlenül utána akar halni, de nem talál már kapaszkodót az életben” – teszi hozzá a pszichológus.
Egy több évtizedes kapcsolat elvesztése nemcsak érzelmi, hanem életszervező válság is: a gyászoló gyakran nem tudja, ki ő a másik nélkül. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a szeretetteljes jelenlét és a finom, gyakorlati támogatás életmentő lehet. Mit tehetünk?
A szeretetteljes jelenlét, a türelem és a gyakorlati segítség akár életet menthet, különösen azoknál, akik hosszú ideje együtt éltek.
Az alábbi cikkeinket se hagyd ki:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.