Hogyan élhető túl a legnagyobb veszteség? A pszichológus szerint ilyen a szülői gyász lélektana

Egressy Mátyás szórakozni indult azon a fagyos januári éjszakán, amikor eltűnt. A középiskolást ezt követően két napon át keresték, miután kiderült, hogy feltehetően borzalmas tragédia történt, melynek során valószínűleg a Dunába zuhant. A fiatal holttestét végül február 21-én találták meg a Kopaszi-gát környékén, Mátyás családja ekkor vesztette el az utolsó reménysugarat is. A szívszorító ügy kapcsán Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus nyilatkozott lapunknak.

• A veszteség erős haragot idézhet elő a családtagokban, ami önmagukra irányul.
• A tragédián nem egyszerűen túllenni kell, hanem meg kell tanulni együtt élni vele.
• A barátok úgy tudják a legjobban támogatni a családot, ha jelen vannak.

Milyen fájdalommal jár egy gyermek elvesztése? Mit élhet át Egressy Mátyás családja?

Mátyás holttestének megtalálása tulajdonképpen annak a tudatosulása, hogy a remény végleg megszűnik, és egy új fejezet indul el a gyász feldolgozásában. Sokkos állapotba kerül az ember, mert szembesül a realitással, melynek során ürességérzést él meg, és szinte egy úgynevezett automata működésbe megy át. Ehhez társul egyfajta bűntudat érzése: „észre kellett volna vennem, de nem vettem észre”, „mit kellett volna tennem?”, „meg kellett volna akadályoznom”. Tehát ez az egész helyzet elő tud idézni a családtagokban egy erős haragot, ami önmagukra irányul.

Ez esetben akut krízisfázisról beszélhetünk, ezért a veszteség, a gyász feldolgozása csak hónapokkal később kezdődik el. Tehát tulajdonképpen túlélés zajlik ebben a sokkos, beszűkült állapotban, ezt követi majd a gyásznak a feldolgozása, melynek alapvetően az a célja, hogy a veszteség feldolgozásra kerüljön, és a múlt részévé váljon. A temetés mindig segít az elfogadásban és a realitás megszilárdulásában. Bár ezt a veszteséget idővel fel lehet dolgozni, nem szabad túllenni rajta vagy örökre elfeledni, hanem meg kell tanulni együtt élni vele.

Mennyivel nehezebb feldolgozni egy gyermek elvesztését, ha az egész ország erről beszél?

 Én úgy gondolom, hogy jelenleg, a gyászfeldolgozás nulladik fázisában a szülőknek nincs erejük foglalkozni a külvilággal, a médiával. Sőt, ilyenkor egyfajta ködös, beszűkült, sokkos állapotba kerülnek, ami nem engedi be ezeket az információkat. Ezért van az, hogy még a családtagok is nagyon nehezen tudják megközelíteni őket. Ennek tehát csak később lehet szerepe, azonban nem érdemes például a bántó kommentekkel foglalkozni, mivel nem viszik előre érdemben a gyász feldolgozását.

Hogyan támogathatják az ismerősök és a barátok a családot ebben az embert próbáló időszakban?

A társas támogatásnak nagyon szupportív ereje van, amely elősegíti a biztonságérzet és a stabilitás helyreállását, hiszen úgy érezzük, hogy van kire támaszkodnunk. Én azt gondolom, hogy mindenki csak legyen jelen. Tehát ne okoskodjon, ne mondjon olyanokat, mint hogy „erősnek kell lenned” vagy „majd az idő begyógyítja a sebeket”.

Tehát leginkább teljesen hétköznapi dolgokban kell a családnak segíteni, akár elintézni a hivatalos dolgokat vagy elkísérni őket, mert a legnagyobb segítség ilyenkor a jelenlét.

Ebből a videóból megtudhatod, hogy mi az a két dolog, amit érdemes megtenni, ha valaki gyászolja a gyermekét:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: