Egy harvardi professzor elárulta: a nők másként élik meg a gyászt, mint gondolnánk

Ismerjük azokat a történeteket, amikor egy házastárs halála után, valaki hamar új párt talál magának, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is szerette az elhunytat. Könnyen lehet, hogy az illető így reagált szerette halálára, és ezzel az érthetetlennek tűnő lépéssel is gyászolja kedvese halálát. 

A nők másképp reagálnak a gyászra

A férfiak és a nők eltérő módon küzdenek meg a veszteséggel, így ha viszonylag hamar új párt talál a házastársát korábban elvesztő, az korántsem jelenti azt, hogy nem szerette az elhunytat. A különbséget furcsa módon a barátságban érdemes keresni. Amíg a férfiak kevesebb szoros barátságot ápolnak, addig a nőknek több közeli baráti kapcsolódásuk van.

Míg a nők barátaikkal szinte mindent megosztanak – a legmélyebb érzéseiktől kezdve egészen a napi apróságokig –, addig a férfiak gyakran még jelentős eseményeket sem beszélnek meg egymással. Ez az eltérő kapcsolódási mód később a gyászban is megmutatkozik, hiszen a férfiaknak sokszor a házastársuk a legjobb barátjuk is, akivel mindent megbeszélnek – számolt be a The Guardian. A harvardi professzor, Arthur C. Brooks szerint a férfiak nehezebben viselik el a házastársuk elvesztését, mivel gyakran feleségüket tekintik az egyetlen közeli barátjuknak. A nők ezzel szemben több, és mélyebb társas kapcsolatokkal rendelkeznek.

Máshogy gyászolnak a férfiak és a nők

Nem csak a megélésben, hanem fizikai tünetek tekintetében is másképp gyászol a két nem. A nők gyásza általában könnyebben felismerhető, mert az érzelmeiket gyakrabban mutatják ki. A férfiak gyásza ezzel szemben gyakran nem annyira látványos, ami természetesen nem azt jelenti, hogy kevésbé intenzíven élnék meg szerettük halálát.

A nemek eltérő kapcsolati megélései láthatóan nemcsak a mindennapokat, de a házasság dinamikáját, sőt a gyász feldolgozását is nagyban befolyásolják. Fontos azonban megérteni, hogy nincs egyetlen helyes módja a gyásznak. Az egyéni különbségek mellett a nemek közötti eltérések is természetesek, és természetesen az sem feltétlenül igaz, hogy a nők minden esetben könnyebben túllépnek a gyászidőszakon. 

A gyász feldolgozásának szakaszai a következők (Kübler-Ross):

1. Tagadás: az első reakció, a sokk, amikor még szinte fel se tudjuk fogni, hogy ami egy pillanattal ezelőtt még az életünk része volt, az már nincs többé. 
2. Harag: a veszteség egy talajvesztett állapotba taszít, elveszettnek érezhetjük magunkat, és ez haragot vált ki.
3. Alkudozás: ha valaki élt már át veszteséget, biztos emlékszik a „Mi lett volna, ha…” és a „Bárcsak…” kezdetű mondatokra. Bármit megtennénk, hogy a dolgoknak más legyen a kimenetelük.
4. Depresszió: Egy súlyos veszteség esetén a mély szomorúság, amit érzünk, természetes, az lenne a furcsa, ha nem ezt éreznénk. 
5. Elfogadás: eljutunk arra a pontra, amikor tudomásul vesszük, hogy az életünk egyszer s mindenkorra megváltozott, visszafordíthatatlan veszteség ért minket. 

Ez is érdekelhet: