Adventi lélektisztítás – Ideje letennünk a csomagunkból

• A lélektisztításra nagy szükség van, főleg az adventi időszakban.
• Ha figyelünk a saját érzéseinkre, tudatosítjuk magunkban azokat, akkor rájövünk milyen változásokra van szükségünk. 
• A lélektakarítás szükségességének tudományos magyarázata.

Lélektisztításra mindig szükség van, de meglehet, hogy éppen az ünnepek közeledte hozza felszínre a mélyen elnyomott érzéseinket: egy régebbi sérelmet, feldolgozatlan traumát vagy valamilyen láthatatlan nyomást. A lélektakarítás nem arról szól, hogy kipucoljuk magunkból mindazt, ami nehéz – hiszen ez szinte lehetetlen –, hanem arról, hogy tudatosabban viszonyuljunk hozzá. Egyfajta belső rendrakás, amely teret enged a békének és az új kezdeteknek. Advent ideje tökéletes alkalom arra, hogy hozzálássunk a lélektakarításhoz, hiszen az év végi lelassulás támogatja az önvizsgálatot. Nem kell mindent egyszerre megoldanunk: elég egyszerre csak egyetlen apró lépést megtennünk, hogy tisztább legyen a belső terünk. Ha figyelünk saját érzéseinkre, könnyebb felismerni, mi az, amin muszáj lesz változtatnunk. A folyamat végére pedig már nem csak a karácsonyfán ragyognak a díszek, hanem belőlünk is sokkal több fény árad.

1. Lélektisztítás: Lehet, hogy megfelelési kényszerünk van?

Ha úgy érezzük, hogy akár a munkahelyünkön, az otthonunkban, a baráti körünkben, a szüleinknek meg úgy egyáltalán mindenkinek meg kell felelnünk, még a bolti eladónak is, azzal nem vagyunk egyedül. Keressük a tökéletes ajándékot, a hibátlan menüt, próbáljuk felszínre hozni a legszerethetőbb, legtökéletes énünket, mindezt mosolyogva, hogy kedvesnek tűnjünk, csak azért, hogy mások észrevegyenek, elismerjenek minket. Az elvárások terhe  gyakran szorongást és kimerültséget hoz, miközben épp a lényegről tereli el a figyelmet: a kapcsolódásról, a boldog percektől, a megnyugvástól, a felszabadultság érzésétől. Ez nem jó se nekünk, se a körülöttünk élőknek. Nem szabad hagyni, hogy mások véleménye irányítsa az életünket.

Mit kell tennünk?

• Írjunk listát arról, ami valóban fontos számunkra az ünnepekben: ne azt, amit „kell”, amit elvárnak tőlünk, hanem amit szeretnénk.
• Gyakoroljuk a mikrohatárok kijelölését: például „idén csak egyféle süteményt sütök”, vagy „nem teszek eleget minden meghívásnak”.
• Mondjuk ki magunknak naponta egyszer: elég vagyok így is. Ez az egyszerű megerősítés képes csillapítani a belső kényszereket.

2. Túl sok bennünk a feldolgozatlan harag? 

A harag gyakran nem a jelenben születik, hanem régi sérelmek maradványa, amely ünnepkor – a családi összejövetelek miatt – könnyebben aktiválódhat. Ha nem foglalkozunk vele, csendesen, alattomosan mérgezi meg az ünnepet.

Mit kell tennünk?

• Írjunk „ventillációs levelet” annak, akire haragszunk – ezt nem kell elküldenünk, csupán kiírni magunkból a feszültséget, az érzések szavakká alakítani.
• Válasszunk egy apró konfliktust, amit idén szeretnénk lezárni: ne a legnagyobbat, hanem azt, amelynek rendezése reálisan megvalósítható.
• Amikor elönt minket a harag, lélegezzünk lassan, mélyen 6 másodpercig be, majd 6 másodpercig ki – ennyi idő kell ahhoz, hogy az idegrendszer visszaváltson nyugalmi üzemmódba.

3. Kínoz minket a bűntudat? Ideje kitakarítanunk a lelkünket

A bűntudat sokszor olyan dolgokhoz kötődik, amelyeket már nem tudunk megváltoztatni: kimondatlan mondatok, elmulasztott találkozások, rossz döntések. Adventkor különösen felerősödhet ez az érzés, mert a „jóvá tenni” vágya felerősödik bennünk.

Mit kell tennünk?

• Kérdezzük meg magunktól: ma mit tehetek másként? Egyetlen jó cselekedet is oldhatja a múlt okozta szorítást.
• Ha megbántottunk valakit, igazságtalanok voltunk vele, akkor itt az ideje, hogy bocsánatot kérjünk. Ez nem csak neki, de nekünk is felemelő érzés lesz.
• Alakítsunk ki egy saját jóvá tévő rituálét: adományozzunk, vegyünk részt közösségi munkában, segítsünk valakinek vagy akár csak küldjünk egy kedves, pozitív üzenetet a szeretteinknek. 
• Gondoljuk végig: valóban rosszat tettünk, vagy csak túl szigorúak vagyunk önmagunkkal?  A bűntudat gyakran inkább belső kritika, mint valós felelősség.

4. Mit kezdjünk a magánnyal?

Az egyedüllét az ünnepek alatt különösen fájó lehet, mert a társadalom ilyenkor a „boldog család képét” tartja szinte kötelező ünnepi elemnek. Ezt tesszük ki a közösségi oldalakra akkor is, ha mélyen belül majd belepusztulunk a magányba. És még csak nem is kell ahhoz egyedül lennünk, hogy végtelenül magányosnak érezzük magunkat, ezt érezhetjük akkor is, ha házasságban élünk vagy családban. 

Mit kell tennünk?

• Kezdjünk el tudatosan kapcsolódni: hívjunk fel valakit, akivel már régóta halogatjuk a beszélgetést.
• Teremtsünk „önkapcsolati időt”: gyertya, tea, napló – ünnepeljük meg a saját magunk társaságát.
• Keressünk közösségi programokat, amelyek valóban érdekelnek minket, a közös érdeklődés alapú találkozások sokszor mélyebb kapcsolódást hoznak, mint a kötelező családi szálak.
• Itt vagyunk: bátran hívjuk fel erre a családtagjaink figyelmét, és fejezzük ki igényünket a törődésre.

5. Szorongunk a jövőtől?

Év vége felé gyakran számot vetünk, ami könnyen átcsúszik aggodalomba: mi lesz jövőre, sikerül fog, elég vagyok hozzá? A szorongás a jövőtől  jellemzően akkor erősödik, ha túl nagy távolságba nézünk előre.

Mit kell tennünk?

• A jövőt bontsuk vissza kis lépésekre: mi az első 48 órában megtehető lépés? Mi az egyhetes cél?
• Készítsünk nyugalom-listát: 5 olyan tevékenység, amely bizonyítottan megnyugtat – például séta, forró zuhany, zenehallgatás, jóga, olvasás – Ez legyen kéznél, válasszunk ki közülük egyet, amikor ránk tör a jövő miatti szorongás.
• Tudatosítsuk magunkban, hogy ami miatt az emberek aggódnak, annak 70-80 %-a soha az életben nem következik be. Akkor miért aggódjunk feleslegesen? Ahogy a mondás tartja: Majd akkor keljünk át a folyón, ha odaérünk a hídhoz.
• Ha úgy érezzük, nem tudunk egyedül megbirkózni a feladattal, kérjük szakember segítségét.  

Ha szeretnénk a lélektakarítást azzal kezdeni, hogy elengedjük a negatív érzéseket, akkor nézzük meg a videót!

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: